Fekete Sas, Várpince, Béke Étterem, Borostyán, Mofém Kultúrház, régi május elsejék, vagy „műv disco”. Csak néhány azokból a helyekből, történésekből, amik nosztalgiát ébresztenek számos mosonmagyaróváriban. Ezeket a szinte kultikusnak számító vendéglátóegységeket, szórakozóhelyeket, üzleteket és egyéb intézményeket, illetve eseményeket vesszük sorra „Mosonmagyaróvár Retro” néven induló új rovatunkban. Írásainkban személyes beszámolókkal, történetekkel próbáljuk felidézni Mosonmagyaróvár közeli történelmének egy-egy szeletét.
Retro rovatunkhoz segítséget nyújt Ferencz Tibor, aki páratlan fotógyűjteménnyel és egyéb visszaemlékezésekkel rendelkezik a város elmúlt évtizedeiről. Ezt folyamatosan bővítve a nagyközönség előtti is bemutatja „Mosonmagyaróvár Retro” címen a legnagyobb közösségi oldalon. Ebben a témában Ferencz Tibor az elmúlt időszakban két könyvet is megjelentetett. Tavaly írta meg Mosonmagyaróvár vendéglátásának történetét, a közelmúltban pedig „Mosonmagyaróvár régi fényképeken, képeslapokon I.” címmel jelent meg új kötete.
Nosztalgiázó rovatunk első részében az egykor közkedvelt, ám már évek óta üresen álló és méltatlan állapotban lévő Fekete Sas Étterem egy sikeres korszakát elevenítjük fel.
A mai Fő utcai épület már az 1600-as években is ismert vendégfogadó volt. Az évszázadok alatt folyamatosan működött és igazi fénykorát élte az 1960-as évektől. Az számos tulajdonváltást követően az államosítás után a vendéglátóhely 1950-ben a Mosonmagyaróvári Vendéglátó Községi Vállalat kezelésébe került, majd a Mosonmagyaróvári Földműves Szövetkezet lett az új üzemeltető. Később aztán a Győr-Sopron megyei Vendéglátóipari Vállalat üzemeltette. Az átalakulást és felújítást követően, 1960-tól az étterem üzletvezetője négy éven keresztül Fegyveres Béla volt, aki azt megelőzően dolgozott az Arany Ökör, Széchenyi, Béke éttermekben és a Marika Presszóban is.
„Abban az időben a város talán legfelkapottabb helye volt a Fekete Sas.” – összegezte lapunknak Fegyveres Béla. Ez volt az első úgynevezett családi vendéglő Mosonmagyaróváron, ami azt jelentette, hogy nem a vállalat, hanem az akkori vezető választotta ki a személyzetet. Így akár a családtagjai közül is választhatott maga köré munkatársakat. Így tette ez Fegyveres Béla is, hiszen ebben az időben édesapja, idősebb Fegyveres Béla – aki ekkor már nagy vendéglátós múlttal rendelkezett – volt a Fekete Sas pultosa. A helyettese Szűts Lajos volt, a pincérek Csernák Emil, Hegedűs Antal és Müller Elek, a szakács pedig Rácz József. Abban az időben jól ismerte mindenki ezeket a neveket a városban, hiszen sokan jártak a vendéglőbe.
„Az étterembe belépve jobbra volt a toalett, szemben húsz asztal, székekkel, továbbhaladva L-alakban mindkét oldalon bokszok. Azon túl egy nyitott ajtón keresztül a söntésbe és a konyhába lehetett eljutni. A kerthelyiségben is közel negyven asztal volt. – emlékszik vissza Fegyveres Béla. „Hétfő kivételével, a hét minden napján nyitva voltunk. Az emberek annyira szerettek ide járni, hogy nyári időszakban gyakorta a kapu alatt kígyóztak a sorok arra várva, mikor szabadul fel egy asztal. Péntekenként mindig halászlét kínáltunk, amit nagyon szerettek. Az étterem specialitása volt a rablóhús nyárson. Sokan jártak ezért a Fekete Sasba. Sőt, a városban itt volt először sörpisztoly, ami abban az időben különlegességnek számított.” – mesélte az egykori üzletvezető.
Fegyveres Béla elmondta: minden nap volt élőzene. Kezdetben Nyíri Gyula és zenekara húzta a talp alá valót, majd később Haász István és zenekara játszott. Minden este telt házzal működött az egység. Nem csak esténként, de ebédre is sokan jöttek át a szomszédos tanácsházáról, vagy a közeli malomból. Sőt, abban az időben megengedhették maguknak a családok, hogy a vasárnapi ebédjüket is rendszeresen itt fogyasszák el. Fegyveres Béla hozzátette: abban az időben számos híresség is megfordult a legendás étteremben. Így például Honthy Hanna és Kazal László is megkóstolta a ház specialitását.
Fegyveres Béla a Fekete Sas után felhagyott a vendéglátással. Később még dolgozott hasonló területen, ő volt az 1975-ben megnyílt Minerva első igazgatója. Ezt követően más területen helyezkedett el, a Karolina Kórház gazdasági vezetőjeként vonult nyugdíjba. Mint mondja: szomorúan nézi, amint a város legrégebbi étterme – ami éveken át második otthona volt – az enyészet martalékává válik.
A Fekete Sas ugyanis hosszú ideje üresen áll. Utolsó fellendülése a Gorenje-turizmus és a lengyelországi bevásárlási láz idején volt. A kilencvenes évek elején a megyei vendéglátóipari vállalat bérbe adta a helyet, majd 1995. január 1-jével a Fekete Sas étterem és szálloda végleg bezárt.
