Bizonyára máig sokakban ébresztenek kellemes emlékeket az egykori Béke – vagy ahogy sokan nevezték, „1-es” – Étteremben elköltött vacsorák, vagy eltöltött esték. „Mosonmagyaróvár Retro” rovatunkban ezúttal ezt a legendás, valamikori mosoni vendéglátóegység, illetve az ugyancsak sokak által kedvelt Vadvirág Cukrászda egy korszakát idézzük fel. És, hogy mi az összefüggés a két hely között? Az is kiderül írásunkból.
Retro rovatunkhoz ezúttal is segítséget nyújtott Ferencz Tibor, aki páratlan fotógyűjteménnyel és egyéb visszaemlékezésekkel rendelkezik a város elmúlt évtizedeiről. Ezt folyamatosan bővítve a nagyközönség előtti is bemutatja „Mosonmagyaróvár Retro” címen a legnagyobb közösségi oldalon. Ebben a témában Ferencz Tibor az elmúlt időszakban két könyvet is megjelentetett. Tavaly írta meg Mosonmagyaróvár vendéglátásának történetét, a közelmúltban pedig „Mosonmagyaróvár régi fényképeken, képeslapokon I.” címmel jelent meg új kötete, ami korlátozott számban még kapható.
Talán sokan nem tudják, de az egykori Béke Étterem helyén az 1900-as évek elején már működött vendéglátó egység, Otthon Kávéház néven. Az 1950-es államosításkor a kávéház a Mosonmagyaróvári Vendéglátó Községi Vállalat kezelésébe került, majd tíz évvel később beolvadt a Győr-Sopron megyei Vendéglátóipari Vállalatba. Ezután Béke Étteremként üzemelt tovább az egység, amit sokan csak „1-es” néven ismernek. A bejárati ajtóval szemben volt a ruhatár, jobbra egy csapóajtón keresztül az étterembe jutottunk, ahol a jobb sarokban volt a pódium, amin a zenekar játszott. Az étterem hátsó részén helyezkedett el a toalett, a söntés és a konyha, a hátsó bal sarokban pedig az üzletvezető irodája. Középen és a nagy ablakok előtt – amik az utcára néztek- voltak az asztalok székekkel.
A hetvenes években, nyolc éven keresztül volt a legendás Béke Étterem pincére Mollner Ferenc, aki mint mondja: nagyon felkapott hely volt abban az időben az egység. Helyiek és átutazók egyaránt kedvelték az éttermet, aminek specialitásai között volt abban az időben a Brassói aprópecsenye, a Béke-tál két személyre és a belsőségekből készült ételek. Népszerű volt a menüs étkeztetés, a környező üzletek dolgozói szinte kivétel nélkül oda jártak ebédelni. Minden este volt élő muzsika, Bertók (Bumbi) Klári zenéje rengeteg vendéget vonzott. Hétvégéken szinte lehetetlen volt szabad asztalt találni. A minden évben megtartott szilveszteri bál mellett esküvőket, baráti összejöveteleket és osztálytalálkozókat is rendeztek itt. Nyári időszakban minden második hétvégén volt egy lakodalom az étteremben.
Mollner Ferenc kiemelte: ebben az időben – főként nyaranta – nagy volt a kamionforgalom a főúton. Akkor még várakozhattak a teherautók az út szélén, sokszor előfordult, hogy a piactól egészen a templomig állt a parkoló kamionsor. A sofőrök közül sokan voltak visszajáró vendégek, miattuk még a nyitva tartás is rugalmas volt. Gyakorta előfordult, hogy már szakács sem volt az étteremben, így a pincérek melegítették a betérő kamionosok éjszakai vacsoráját. A teherautók parkolásának tiltásával aztán az étterem forgalma is nagymértékben visszaesett.
Ezt követően váltott munkahelyet Mollner Ferenc is. 1980-tól már a néhány száz méterrel arrébb, az utca túloldalán lévő Vadvirág Cukrászdában szolgálta fel a vendégek rendelésit.
Az épület a mai Szent István király út 86. szám alatt állt. Állandó törzsvendégek voltak itt, akikre mindig lehetett számítani, barátságok jöttek létre és éjszakába nyúló beszélgetések. Mollner Ferenc mint mondja, a forgalom fellendítése érdekében egy idő után otthonról bevitte magnóját a két hangfallal együtt. Jöttek is a fiatalok, ilyenkor mindig teltház volt. A szombati piacnapon is nagy volt a forgalom. A cukrászda 1983. április végén végleg bezárt. Az épületet elbontották, ma a helyén a egy patika található. Mint ahogy a Béke Étterem sem működik már. A kilencvenes évek vége felé azt az egységet is bezárták, ma a helyen pékség található.
Mollner Ferenc nyugdíjba vonulásáig a vendéglátó szakmában maradt. 1983-ban a Mofém-telepen megnyitotta saját üzletét, a Mókus Presszót. A városrészben addig még nem működött ilyen jellegű vendéglátóegység. A közeli Mofém-gyárból hazafelé tartó munkások közül sokan betértek, főleg fizetés idején volt óriási a forgalom. A környéken itt lehetett egyedüliként csavart fagyit kapni, ami szintén rengeteg vendéget vonzott. Még a Városközpontból is jöttek ide fagyizni. És, hogy miért éppen Mókus lett a presszó neve? Mollner Ferenc ezt is elárulta: eredetileg nem nevezte el az üzletet, később aztán a vendég javasoltak: legyen Mókus a neve.
