Nem csupán egy üzlet zárt be, hanem egy korszak zárult le azzal, hogy végleg lakat került a Fotósarokra. – vallják ezt sokan Mosonmagyaróváron. Az Árpád és Hunyadi János utcák sarkán lévő fotós bolt sokkal több volt egy üzletnél Az ide betérők szinte mindegyike személyesen ismerte Moldoványi Gézát és Végh Bélát, a két fotóst, akik nem csupán egy üzletet működtettek, hanem aktív részesei voltak a város életének. És maradnak azok is még nagyon sokáig. Múltidéző rovatunkban ezúttal Fotósarok elmúlt huszonöt évére emlékezünk.
A sarki házban évtizedekkel ezelőtt is üzlet működött, Végh Béla édesapjának volt itt boltja. A hetvenes évek elején aztán, a közeli Kisalföld Áruház megnyitásával az üzlet forgalma jelentősen lecsökkent, majd végül be is zárt.
Moldoványi Géza és Végh Béla mint mondják, szinte gyermekkoruk óta ismerik egymást, a fotózás mindegyikükhöz közel állt. A régi ismeretség és a közös szenvedély eredménye lett végül huszonöt éve a Fotósarok megnyitása. Abban az időben Végh Béla a Mofém-gyárban dolgozott, ám emellett rengeteget fotózott, egyebek mellett a megyei napilapnak is külsősként. Moldoványi Géza pedig az egyik helyi fotólabor munkatársa volt, ahol képek előhívása volt a feladata. Számos beszélgetést követően döntöttek úgy, hogy saját vállalkozásba kezdenek és sarki házban megnyitják üzletüket.
Mint mondják: nagy kockázat volt az új vállalkozás elindításában, de úgy voltak vele: egyikük a város egyik felét, másikuk pedig a másikfelét ismeri. Így nem lehet baj, ha csak az ismerősök nagy része a vásárlójuk lesz. A városban sokan kételkedtek abban, hogy az üzlet rossz helyen van, ezért nem fog menni. Végül ennek éppen az ellenkezője történt, már a kezdeti időben nagyon sokan jöttek. Sokan azért szerettek a Fotósarokba menni, mert itt személyes, baráti volt a kiszolgálás. Igyekeztek minden egyedi igényt is kielégíteni. A bolt mellett pedig hétvégenként eskövők fotózását, videózását vállalták. Azt mondják, volt olyan év, amikor minden szombatra jutott egy esküvő.
A kezdeti időszakban Végh Béla még továbbra is a Mofém-gyárban dolgozott. Rendszeres volt, hogy munka után egy egész táska előhívandó filmmel ment a boltba. Ilyenkor aztán késő esetig dolgoztak, hogy másnap reggel már megkapják a gyárban a kollégák az előhívott papírképeket. Egyedi ötletük volt, hogy a környező települések élelmiszer boltjaiban átvevő helyeket alakítottak ki, ahonnan aztán rendszeresen begyűjtötték a leadott filmeket, majd visszavitték az előhívott képeket. Abban az időben átlagosan napi száz tekercsnél is több filmet dolgoztak ki. Érdekesség, hogy gyakorta előfordult, egy családi filmtekercsen egyszerre voltak rajta a karácsonyi események, a gyermek ballagása és a nyaralás is. Sokan spóroltak a filmmel, hiszen egy tekercsre huszonnégyet, vagy harminchatot exponálhattak.
A technika rohamos fejlődésével, a digitális fényképezés térhódításával ez is megváltozott. Ezzel a fejlődéssel az üzletben is lépést kellett tartaniuk, így beszerezték az ehhez szükséges eszközöket. Volt azonban néhány tárgy, amihez ragaszkodtak és a huszonöt évvel ezelőtti nyitástól egészen mostanáig használták. Ilyen volt a kiszolgáló pult, amit annak idején használtan vettek az ÁFÉSZ-tól, mint ahogy a polcok is, amiket pedig azelőtt a Mofém-könyvtárban használtak.
Noha néhányan még mindig kitartanak a hagyományos, filmes fényképzés mellett, ma már ez nem jellemző. Az elmúlt időszakban átlagosan havi három-négy tekercset dolgoztak ki. Lényegesen csökkent a digitális képek előhívása is. Ma már leginkább mindenki a telefonján, vagy számítógépén nézegeti a fotóit, kimegy a divatból a papírkép. Ennek ellenére Moldoványi Géza és Végh Béla továbbra is működtette volna a legendás üzletet, ám mint mondják, koruk és egészségi állapotuk miatt ez már egyre megterhelőbb volt. Így kényszerűségből a bezárás mellett döntöttek. Vélhetően sokan gondolják úgy, hogy ezzel egy újabb fejezet lezárult Mosonmagyaróvár kereskedelmében.
