„Mosonmagyaróvár Retro” rovatunkban ezúttal a helyben szinte legendásnak számító és a mai napig működő Lautner Cukrászda elmúlt évtizedeit elevenítjük fel Mészárosné Lautner Marika segítségével.
Retro rovatunkhoz ezúttal is segítséget nyújtott Ferencz Tibor, aki páratlan fotógyűjteménnyel és egyéb visszaemlékezésekkel rendelkezik a város elmúlt évtizedeiről. Ezt folyamatosan bővítve a nagyközönség előtti is bemutatja „Mosonmagyaróvár Retro” címen a legnagyobb közösségi oldalon. Ebben a témában Ferencz Tibor az elmúlt időszakban két könyvet is megjelentetett. Tavaly írta meg Mosonmagyaróvár vendéglátásának történetét, a közelmúltban pedig „Mosonmagyaróvár régi fényképeken, képeslapokon I.” címmel jelent meg új kötete, ami korlátozott számban még kapható.
A Lautnerék először 1943-ben nyitottak cukrászdát Mosonmagyaróváron a Városház utcában. Tíz évvel később, az államosításkor aztán az üzletet teljes berendezéssel együtt elvették és engedélyét bevonták. A Szent László téren a helyiek nagy örömére 1965-ben nyitották meg új üzletüket egy bérelt helyiségben. A jeget talicskával hordták a malomból. Az üzletbe belépve balra egy kis asztal volt két székkel, jobbra két asztal három-három székkel, a sarokban cserépkályha és szemben a pult. Sok mosonmagyaróváriban ma is él a Lautner Cukrászda jellegzetes illata. Ez a hely a főzött fagylaltok fellegvára volt. Aki egyszer megkóstolta, soha nem felejtette a vanília, csokoládé, karamell, málna, citrom, eper csodálatos ízét. Az 1980-as évek elején két gombóc fagyi egy gombóc tejszínnel pohárban 5 forintba került. Minden vasárnap 11 órától lehetett krémest vásárolni, de a többi sütemény, az isler, malomkerék, dobos torta, vajkrémes linzer, gesztenyecsúcs is nagyon közkedvelt volt. Télen a fagyi helyett a süteményeken kívül a gesztenyepüré tejszínhabbal volt a sláger. Lautner bácsi marcipánkészítő gépével különböző figurákat gyártott, melyeket szintén árusítottak.
Lautner Károly 1978. januárjában meghalt, a cukrászdát felesége Manci néni lányukkal vitte tovább. Manci néni 1985. tavaszán nyugdíjba vonulása előtt megkérdezte unokáját, Marikát, aki már 13 éves kora óta nyaranta mindig besegített, hogy volna-e kedve átvenni a cukrászdát. Marika igent mondott és május 1-től már ő vitte működtette az üzletet.
„Hetedikes korom óta az összes nyarat a cukrászdában töltöttem. Még az iskolai évzárókra is édesanyám ment el a bizonyítványomért, mert már akkor az üzletben dolgoztam.” – emlékszik vissza Lautner Marika. Mint mondja: minden reggel négy órakor már a pajtás szekéren húzta a két kanna friss tejet a cukrászdába, amiből aztán az aznapi fagylalt adag készült. Nagyapja saját, féltve őrzött receptje alapján készült a fagyasztott édesség, amihez maguk szerezték be az alapanyagokat is. Marika azt mondja: délelőtt 11-kor nyitottak, ám gyakorta délután kettőre már elfogyott a reggel készített fagylalt adag. „Abban az időben a vendégek meg sem kérdezték milyen fagyi van. Olyat ettek, ami éppen volt, ám ebből három-négy gombócot is kértek a tölcsérbe. Sokszor a sor a Szent László térről egészen a Magyar utcáig ért. Ki kellett kiabálni a sor végén állóknak, hogy ne várjanak, mert nekik már nem jut.” – emlékszik vissza ezekre az évekre Lautner Marika.
Az unoka 1985-ben vette át az üzletet. A Szent László téri bérelt helyiséget kénytelenek voltak feladni, mivel a felette lévő irodában dolgozó „főbérlőt” zavarta az állandó gyerekzsivaj. Végül kompromisszumos megoldásként a Magyar utcára költözött át a Lautner Cukrászda.
Az új helyen is a régi családi recept alapján készültek és készülnek ma is a sütemények és a fagylalt. Marika részben új választékot alakított ki, ám továbbra is a nagypapa receptjei alapján dolgozik. A mai napig szerepel a kínálatban a házi krémes, a malomkerék, a vajkrémes linzer, valamint ősszel a saját maguk által hagyományos adalékmentes anyagokból és technológiával készített gesztenyemassza.
A forgalom a költözés után sem csökkent. Vasárnap délelőttönként például öt-hat tepsi krémest kellett készíteni, amire már előre feliratkoztak. A mise után tízesével vitték a süteményt. Lautner Marika ma már úgy véli: jó döntés volt, hogy a Magyar utcára költözött az üzlet, hiszen időközben sétálóutcává vált. Ma már azonban nem akkora a forgalom, mint évtizedekkel ezelőtt. Ráadásul már nem négy, hanem inkább csak két gombóc fagyit kérnek átlagosan. A recept viszont sem változott, viszont kénytelenek voltak haladni a korral és a hagyományos ízek mellett az új divat irányzatoknak megfelelően bővíteni a palettát. Így született például a „hupikék törpikék” fagyi is, amiről Lautner Marika elárulta: csupán a hagyományos vaníliát színezték be kék ételfestékkel.
Generációk nőttek fel a Lautner fagylalton, süteményeken és ma is betérnek a cukrászdába gyermekikkel, unokáikkal. Lautner Marika azt mondja: bár tavaly nyugdíjba vonult, még most is gyakorta bejár a boltba, hiszen számára ez hivatás. Bár a forgalom már meg sem közelíti a régit, ám amíg bírja, tovább viszi a családi cukrászdát.