Bizonyára sokan emlékeznek még a Magyar Autóklub mosonmagyaróvári kempingjére, ami a város határában, a Mosoni-Duna partján működött. Nyaranta több ezer átutazó töltött itt egy-két éjszakát és vitt magával kellemes emlékeket Mosonmagyaróvárról. Múltidéző rovatunkban ezúttal a kemping aranykorát elevenítjük fel.
Hosszú éveken át hulladékkal teli senkiföldje volt Mosonmagyaróvár határában a Mosoni-Duna és az 1-es főút közötti terület. Mindaddig, amíg a Magyar Autóklub gondolt egyet és a mintegy 15 ezer négyzetméteres területen 1983-ban kempinget hozott létre. Méghozzá nem is akármilyent, hanem az ország első lakókocsis kempingjét.
Az autóklub megvásárolt néhány vontatásra már alkalmatlan lakókocsit, ezekkel indult a kemping. – mondja Csonka Lajos, aki a kezdetektől egészen a bezárásig vezette a létesítményt.
Elmondta: korábban nem dolgozott ilyen területen, ám mivel beszélt németül, megkeresték, hogy lenne-e kedve vezetni a kempinget. A felkérésre igent mondott, így elment Budapestre a felvételi elbeszélgetésre, ahol aztán őt választották ki a kemping vezetőjének.
Csonka Lajos már az előkészültekbe is részt vett. A soproni Lővér Kempinget nézték meg, valamint a balatonfüredi kempingbe is ellátogattak, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek. Ezt követően tervezték meg a mosonmagyaróvári létesítményt. Az előkészületeket követően aztán 1983 júniusában megnyílt a kemping. Az eső évben tíz, forgalomból kivont lengyel lakókocsi és kétszáz sátorhely, valamint húsz zuhanyzó és mosdó, valamint főzőhelyiségek várták a vendégeket. Emellett a porta épületében egy társalgót is kialakítottak. A nyitás utáni napon már teltház volt a kempingben. Az első szezonban 13 ezer vendéget fogadtak. Elsősorban a Balatonra tartó keletnémet turisták szálltak meg itt egy éjszakára. Sokan közülük már a visszaútra is lefoglalta a szállást. De sok motoros is a kempingben töltött egy éjszakát. A legtöbb vendég német, holland és cseh, vagyis akkor még csehszlovák volt. A sátorhely 120, a kétszemélyes lakókocsi 225, míg a háromszemélyes 255 forintba került. Az első években voltak olyan napok, hogy már be kellett zárni és nem tudtak vendégeket fogadni, olyan sokan voltak. Az első évben 4 millió forintos bevételt értek el.
Csonka Lajos elmondta: a legtöbben csupán egy éjszakát töltöttek a kempingben, ám nagyon sok volt a visszatérő vendég. Számos barátság alakult ki az évek során. Az első év után például az egyik holland vendég egy pár fapapuccsal lepte meg névnapjára a kemping vezetőjét. Emellett számos más hasonló relikvia tanúskodik arról, hogy a vendégek nagyon szerették a mosonmagyaróvári kempinget.
Bár abban az időben újdonságnak számított, sokan bérelték ki a lakókocsikat, de számos vendég érkezett saját lakóbusszal, vagy lakókocsival is. Általában egy, legfeljebb két éjszakát töltöttek itt a vendégek. A kemping májustól október közepéig tartott nyitva. A nyári időszakban szinte folyamatosan teltház volt. Augusztus végén aztán lényegesen csökkent a forgalom, ám még ebben az időszakban is sokan jöttek.
A kempingnek két alkalmazottja volt, a vezető mellett egy gondnokot is foglalkoztattak. A nyári időszakban kellett ledolgozniuk az egész évet, így ebben az időszakban kora reggeltől éjszakáig voltak a kempingben.
Az első időszakban nem működött vendéglátóhely a kempingben, így a vendégek a szomszédos étterembe jártak át étkezni, a reggelijüket pedig a szintén ott üzemelő élelmiszerboltban szerezték be. A Magyar Autóklub szomszédban működő műszaki állomása, illetve a mellette lévő autómosó is nagyon jól kiegészítette a kemping szolgáltatásait. A keletnémet turisták számára például nagyon fontos volt, hogy tiszta autóval menjenek a Balatonra, így sokan közülük egyből az autómosóba mentek megérkezésükkor.
A folyamatosan növekvő igények miatt a nyitás után két évvel aztán bővítették a kemping kapacitását újabb tíz lakókocsival. Ezek nagyobbak voltak a korábbiaknál. Sőt, volt két lakókocsi is, amit bérbe lehetett venni. Erre is nagy volt az igény, abban az időben főként helyi orvosok bérelték ki ezeket két-három hétre tengerparti nyaralásukhoz.
Később aztán egy büfé is nyílt a kempingben. A vezetőnek sikerült meggyőznie az autóklub feletteseit, hogy szükség van erre. Így az addigi társalgót alakították át. Ennek nagy sikere volt, gyakorta tartottak itt zenés mulatságokat is a vendégek nagy örömére.
A kezdeti nagy érdeklődés nem csillapodott a nyitás utáni években sem. Az európai útikönyvekben vastag betűvel szerepelt a mosonmagyaróvári kemping. Már a májusi nyitásra rengeteg előzetes foglalásuk volt. Sőt, a hazai hírességek is előszeretettel szálltak itt meg. Egy alkalommal például az R-GO zenekar ékezett a kempingbe. Ausztriában volt több fellépésük, ám vélhetően az ottani magas árak miatt itt foglaltak szállást. Három éjszakát töltöttek Mosonmagyaróváron. Az esti koncerteket követően mindig visszajöttek a kempingbe és az itt lévő lakókocsikban aludtak. Több alkalommal szállt meg a kempingben Kabos László és Bessenyei Ferenc is.
Csonka Lajos mint mondja: emlékezetes volt a kemping számára a kelet-németek előtti határnyitás is. Már az azt megelőző hetekben kezdtek itt gyülekezni az NDK-s „turisták”. A határ nyitásakor pedig tömegesen hagyták el a kempinget. Tíz személyautót is hátrahagytak, valamint egy ETZ motorkerékpárt a kemping vezetőjének ajándékoztak. A járműveket azonban le kellett adni a hatóságoknak.
Az autópálya Hegyeshalom és Győr közötti szakaszának megépítése aztán végleg megpecsételte a létesítmény sorsát. Az átutazó turisták az egyik napról a másikra eltűntek. Keresték a „túlélés” lehetőségét, így merült fel az ötlet, ami a Fertő-tó osztrák oldalán már akkor évek óta működött. Mégpedig, hogy a bécsi nyugdíjasok itt tárolhassák egész évben lakókocsijukat, a nyári időszakban ezekben lakjanak. A felvetést tettek is követték, nyáron pedig már az osztrák lakókocsik népesítették be a kempinget. A legtöbben, hogy lakájosabbá tegyék a „portájukat”, illetve itt tartózkodásukat, a lakókocsikhoz kisebb faházikókat is építettek a szabályozásoknak megfelelően. Egy évre százezer forintot fizettek a helyért. Így a kemping bevétele csaknem ismét elérte a nyitáskori szintet. Több mint 3 millió forintot fizettek az osztrák nyugdíjasok a helyért, ami nagyon tetszett számukra, hiszen a Mosoni-Duna partján, szép természeti környezetben lehettek.
A kemping sorsa aztán a kilencvenes évek második felében végleg pecsételődött. Csonka Lajos szerint az akkori városvezetés mondvacsinált indokok alapján határozott úgy, hogy a lakókocsikat és hozzá épült tetőket le kell bontani. A több mint harminc állandó vendég így kiköltözött a kempingből és egy korszak végleg lezárult Mosonmagyaróvár idegenforgalmában. A területen később török kamionos pihenő létesült, jelenleg pedig egy kőfaragó üzem működik itt. A főút melletti tábla a mai napig hirdeti, hogy az autóklub kempingje van ezen a területen.
Csonka Lajos mint mondja: nagyon sajnálja, hogy bezárt a kemping. Élete legszebb időszakát töltötte is, számos kellemes emlék fűzi ehhez a helyhez.
