„1956 és a mosonmagyaróvári sortűz emlékeztessen arra, hogy a szabadság olyan törékeny dolog, amelyet könnyen elveszthetünk, ha nem vigyázunk rá.” – hangsúlyozta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szombaton, a mosonmagyaróvári Gyásznapon tartott megemlékezésen. A Lajta-parti városban a hatvanhárom évvel ezelőtti sortűz és az azt követő megtorlás áldozataira emlékeztek.
A megemlékezések sora ezúttal Gulyás Lajos emléktáblájánál kezdődött, ahol Csáfordy Julianna református lelkipásztor beszélt a megjelentnek. Ezt követően az ünnepségsorozat a Karolina Kórház udvarán folytatódott, ahol Gábor Józsefné, a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület elnöke tartott rövid beszédet, majd az emlékezők a helyi egyetemi karhoz vonultak, ahol dr. Mihalcsik János, a mezőgazdasági akadémia 1956-ban beiratkozott hallgatója beszélt a hatvanhárom évvel ezelőtt történtekről és a mosonmagyaróvári sortűz gazdász áldozatairól. Ezt követően a polgármesteri hivatalánál folytatódott az emlékezések sora, majd a magyaróvári temetőben, a feltételezett tömegsír helyén emelt obeliszknél rótták le kegyeletüket a résztvevők.
A magyaróvári temetőben aztán az Ujhelyi-iskola diákjainak műsora előtt –felkészítő tanáruk Kleé Istvánné és Bojér-Varga Szilvia – Kiczenko Mária tanár idézte fel az 1956-os mosonmagyaróvári eseményeket, illetve a rendszerváltás utáni történéseket a városban. A szónok kiemelte: nem engedhetjük, hogy a mártírok emlékét elmossa a múló idő.
Ezt hangsúlyozta ünnepi beszédében is Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a Gyásztéren. Mint mondta: emlékezni és emlékeztetni kell minden felnövekvő nemzedéket arra, hogy elődeink életüket adták a s szabadságért. A szónok felidézte: hatvanhárom évvel ezelőtt több, mint százan vesztették életüket, amikor a laktanyából fegyvertelen tüntetők közé lőttek. Az áldozatok pontos számát sajnos a mai napig nem tudjuk. Az államtitkár úgy fogalmazott: a mosonmagyaróvári laktanya elé vonuló tömeg egy új, szabad világ eljövetelében hitt. Békések voltak, de tettre készek, mert nem akartak többé félni, némán megalkudni.
Potápi Árpád János hozzátette: bár a forradalmat leverték, de a lángja később sem hunyt ki, mert sem az 1968-as prágai tavasz, sem az 1989-es közép-európai rendszerváltás nem történt volna meg 1956 hősies forradalma nélkül. A mártírok olyan példát mutattak, ami elhozta a következő évtizedekben Kelet-Európa felszabadulását, a vasfüggöny lebomlását, a politikai, gazdasági és társadalmi rendszerváltást, a Szovjetunió felbomlását.
„Soha többé nem engedhetjük, hogy hitünk és országunk veszélybe kerüljön.”- hangsúlyozta a szónok. Hozzátette: 1956 és a mosonmagyaróvári sortűz emlékeztessen arra, hogy a szabadság olyan törékeny dolog, amelyet könnyen elveszthetünk, ha nem vigyázunk rá.
A beszédet követően „Tisztelet a hősöknek!” címmel Lakatos Dóra és R. Kárpáti Péter színművész előadásában emlékműsort hallgathattak meg a jelenlévők.
