Kinevezte Orbán Viktor negyedik kormányának minisztereit Áder János köztársasági elnök pénteken Budapesten, ezzel megalakult az új kabinet. Áder János államfő a Sándor-palotában reggel kilenckor kezdődött kinevezési ünnepségen adta át a kormány tizenhárom miniszterének megbízólevelét, köztük dr. Nagy Istvánnak, az új agárminiszternek is. A miniszterek ezt követően tettek esküt az Országgyűlés pénteki ülésén. Dr. Nagy István, agrárminiszter, térségünk országgyűlési képviselője interjút adott a Mosonvármegyének.
– Ön a rendszerváltás óta a harmadik mosonmagyaróvári agrárminiszter. Éppen ezért helyben sokan már korábban találgatták, mikor lesz miniszterhelyettesből tárcavezető. Mennyire érte váratlanul és miként fogadta a miniszterelnök felkérését erre a tisztségre?
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr agrárminiszternek kért fel. Így azt a közösséget szolgálhatom, amiben születtem, nevelkedtem, tanultam és amiért ezidáig is dolgoztam. Mindemellett óriási öröm számomra, hogy mindezt óvári gazdászként tehetem, azaz egy olyan közösség tagjaként, amely komoly hagyományokkal, elvárásokkal és szakértelemmel rendelkezik, bízom abban, hogy a munkámat segítik és támogatják. Mindaz az idő, amivel miniszterként szolgálhatom a magyar agráriumot, az óvári gazdászok sikerét is jelzi.
– Az előző ciklusban négy éven keresztül miniszterhelyettesként dolgozott, így kellő rálátása volt a tárca működésére. Mennyiben más feladat mégis a minisztérium vezetése?
– Államtitkárként és miniszterhelyettesként eddig is tisztában voltam a szaktárca feladatköreivel, mostantól azonban jóval behatóbban foglalkozom azokkal. Ráadásul a minisztérium hatásköre is bővül és jelentős változáson megy át az egész tárca.
– Ezek szerint az új miniszterrel a minisztérium is változik …
– Igen, változásokat tervezünk. Az egyik ilyen szimbolikus jelentőségű ugyan, ám úgy vélem, rendkívül fontos. A tárca történelmi elnevezése Földművelésügyi Minisztérium, én azonban kértem a miniszterelnök úrtól, hogy ezt a nevet Agrárminisztériumra változtathassam. Örülök annak, hogy Orbán Viktort meggyőzték az érveim és támogatta a névmódosítást.
– Miért tartotta fontosnak ezt?
– Olyan fontos üzenettel bír ez a kezdeményezés, amit szeretnék megvalósítani a mindennapi munkánk során. A tizenkilencedik-huszadik század nagy kérdései az agráriumban mindig a földről szóltak. Így például a birtokvitákról, de az 1848-as célkitűzések közül is az egyik legfontosabb a jobbágyság eltörlése volt. Ugyanakkor napjainkban az agrárium már nem csak a földről szól. Ez az ágazat a hagyományokra építve ugyan, de teljes megújulásra készül. A mezőgazdaság számos kihívás elé néz az elkövetkezendő időszakban. Csak, hogy néhány példát említsek: 2050-re 9 milliárdan leszünk a bolygón és hetven százalékkal több élelmiszerre lesz szükség úgy, hogy a klimatikus viszonyok változásai miatt harminc százalékkal kevesebb termőföld, illetve negyven százalékkal kevesebb ivóvíz áll majd rendelkezésünkre. Még ennél is sürgetőbb feladat elé állít bennünket, hogy 2025-ig negyven százalékkal nő majd a fehérje (hús) iránti igény. Mindezek olyan kihívások, amelyekre egyelőre nem tudjuk a választ. Ezért az agráriumnak az eddigi gazdálkodási módszerei mellett olyan fogalmakat kell megtanulnia, mint például a precíziós gazdálkodás, digitalizáció, vagy robotika. Olyan társtudományok ismereteit kell alkalmazni, ami ez idáig nem volt jellemző a mezőgazdaságban. Erre fel kell készíteni a magyar agráriumot. Ezzel együtt – noha az elmúlt években kimagasló eredményeket értünk el – tovább kell növelni a hazai mezőgazdaság hatékonyságát, hiszen a jövedelmezősége még elmarad az uniós átlagtól.
– Az új elnevezés mellett egyéb változásokat is tervez?
– Az agráriummal egységesen fogjuk kezelni a vidékfejlesztést. Ezért a vidékfejlesztési államtitkárság visszakerül a minisztériumhoz, hiszen csak így együtt tud megvalósulni az agrárium fejlesztése. Az öntözési ügynökség felállításával az egyik legnagyobb problémára keresünk választ: miként tudunk nagyobb területen öntözni, így eredményesebben gazdálkodni. Az élelmiszer- és feldolgozóipar fejlesztésével olyan húzóágazattá válhat a mezőgazdaság, ami szintén növeli a hatékonyságát.
– 1987-ben, amikor Mosonmagyaróvárra kerültem gazdász hallgatónak, nem gondoltam volna, hogy agrárminiszter leszek valaha. Olyan döntő különbséget láttam a mezőgazdaságban, amit nehezen tudtam feldolgozni. A Nyírségben, ahonnan származom a tanyasi kultúra, a kisgazdaságok, voltak többségben. Nálunk a családi együttlétek beszélgetései szinte mindig a földről szóltak: hol, mennyiért lehet bérelni, vásárolni vagy éppen hány aranykoronát ér. Ezzel szemben Mosonmagyaróváron azzal szembesültem, hogy itt történelmi hagyománya van a nagybirtoki rendszernek. Ezen a részen eredményesen működtek a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Ez a kettősség végigkísérte eddigi életemet, hiszen látom, hogy a legkisebb egységre ugyanolyan szükség van, mint a legnagyobbra. A miniszterelnök úr úgy fogalmazott: azt látja bennem, hogy sikeresen össze tudom kötni a nyírségi tanyasi világot a magyaróvári polgársággal. Ezt a kettőséget úgy szeretném az agrárium javára fordítani, hogy az abban szereplők egymásban ne ellenséget lássanak. Úgy érezzék, mindegyikük egyaránt fontos. Ezt a célt szolgálná az integrációs törvény megalkotása, ami elősegítené a különböző méretű szereplők együttműködését. Fontos cél továbbá, hogy a gazdák ne csupán a termelésből, hanem a feldolgozásból és a kereskedelemből származó jövedelemből is részesüljenek.
– A miniszteri munka mellett marad energiája erre a térségre is?
– Ez a megbízatás valóban több munkával és felelősséggel jár, mint a korábbi. Ám a térség országgyűlési képviselője is vagyok, hiszen erre kaptam felhatalmazást az itt élőktől, mindez pedig nagy elvárásokkal is jár. A térség polgármestereivel, civil szervezeteivel, egyházaival és az itt élőkkel továbbra is szoros kapcsolatot kívánok ápolni, az a célom, hogy közösen tudjuk megvalósítani a feladatokat.
– És jut elég idő a méhekre is?
– A méhészet már akkor is az életem meghatározó része volt, amikor csak „Nagypista” voltam és akkor is az lesz, amikor újra csak „Nagypista” leszek. Hálás vagyok a családomnak, azért, hogy erőn felül helytállnak a méhészetben. Nélkülük lehetetlen volna fenntartani az állományt. Büszke vagyok a gyermekeimre, hogy beállnak a nagyapjuk mellé a kaptárokhoz és nagyanyjuk mellé a pörgetőhöz. Ez egy családi vállalkozás, aminek csak úgy van jövője, ha minden generáció a magáénak érzi.
