Múltidéző rovatunkban ezúttal az Ipartelep egykor legendás vendéglátó egysége, a Borostyán Étterem fénykorát elevenítjük fel, a hely egykori pincére, majd helyettes vezetője, Pinke Csaba segítségével.
Retro rovatunkhoz most is segítséget nyújtott Ferencz Tibor, aki páratlan fotógyűjteménnyel és egyéb visszaemlékezésekkel rendelkezik a város elmúlt évtizedeiről. Ezt folyamatosan bővítve a nagyközönség előtti is bemutatja „Mosonmagyaróvár Retro” címen a legnagyobb közösségi oldalon. Ebben a témában Ferencz Tibor az elmúlt időszakban több könyvet is megjelentetett már. Tavaly írta meg Mosonmagyaróvár vendéglátásának történetét, majd „Mosonmagyaróvár régi fényképeken, képeslapokon I.”, legutóbb pedig „Mosonmagyaróvár kereskedelme és vendéglátása képekben” címmel jelent meg kötete, amik még korlátozott számban kaphatók. (Könyvek megvásárolhatók a Huszár Gál Városi Könyvtárban , a Pergamen Papírboltban, Vecsey Tamás órásmesternél, valamint a Fehér Ló Közösségi Házban)
A Győr-Sopron megyei Vendéglátóipari Vállalat az ipartelepi Bartók Béla utcában 1965 év végén nyitotta meg a Borostyán Éttermet, amit sokan csak „Birka” néven ismertek. Ezt a nevet azért kapta, mert ezen a helyen állt korábban Költő János háza, aki birkákat tartott. A vendéglátó egység nagyon népszerű volt, a timföldgyár, kötöttárugyár, fogkefegyár és a konzervgyár dolgozói mindig itt tartották rendezvényeiket. Emellett a környék lakói és az akkor itt állomásozó szovjet katona tisztek is szintén szívesen jártak ide ebédelni, vacsorázni, vagy elbeszélgetni egy-egy ital mellett. Az étterem specialitása a Borostyántál, birkapörkölt és körömpörkölt volt.
Pincérként, majd helyettes vezetőként dolgozott 1978-tól egy évtizeden át a Borostyán Étteremben Pinke Csaba, akinek segítségével idézzük fel ennek a helyben legendásnak számító egységnek az „aranykorát”.
Néhány ár az akkori étlapról: a menü 23,50 forint volt. a húsleves 4,20 forint, a kis gulyás 7,50 forint, a sertéspörkölt burgonyával 19,70 forint, a bográcsgulyás marhahúsból 14,90 forint , a birkapörkölt burgonyával 24,50 forint , a birkagulyás 18,20 forint, a két személyes Borostyántál pedig 52 forint.
„Az egyik legfelkapottabb hely volt abban az időben a városban.” – emlékszik vissza Pinke Csaba. Csak előfizetéses menüből négyszázat adtak el naponta. Csak a konzervgyárból százan fizettek elő. Sokan helyben ettél meg az ebédet, másoknak kiszállították a gyárba. Emellett rengetegen jártak be esténként is munkába menet, vagy jövet az étterembe egy-egy pohár italra, esetleg vacsorára. Szinte folyamatosan teltház volt. Néhány évvel később aztán elkészült a fél emeleti galéria is, ahol további hatvan vendég kényelmesen elfért. Minden hétvégén – péntektől vasárnapig – tele volt az étterem, előre kellett asztalt foglalni. Bertók (Bumbi) Klári zongorázott és Nagy József (Kokó) dobolt, akit később Rigó Károly váltott. Sokan jártak ide pacalt enni. Ha a városban és a környéken nem lehetett pacalt vásárolni, akkor az étterem vezetője Csehszlovákiából hozott, hogy a vendégek ne szenvedjenek hiányt. Előfordult, hogy esténként 50-80 kilót is elkészítettek a konyhán.
Hétköznapokon délután 2 és 3 óra között volt a csúcs, akkor volt a műszakváltás a környező gyárakban. Este 10 után aztán ugyancsak nagyon sokan jöttek. Az esti órákban rengeteg sör fogyott, négy hordó is kiürült. Sokszor egy körben huszonöt korsóval is kértek. A különféle rendezvények is nagyon népszerűek voltak a Borostyánban. Több éven is előfordult, hogy a nőnap két hétig eltartottak, mert a nők a Magyaróvári Kötöttárugyárban műszakoztak. Nagy sikere volt a gépi, úgynevezett csavaros fagyinak is, amit oldalt árultak.
Pinke Csaba elmondta: az ott töltött utolsó években egyre kevesebb volt a vendég. Változtak az idők, ám az étteremben a központi előírásoknak megfelelően ragaszkodtak a régi hagyományokhoz, így például a kötelező ruhatárhoz is. A fröccsös és sörös vendégek pedig egyre inkább átpártoltak a környező kiskocsmákba. A nagy gyárak is időközben leépültek, nem voltak már előfizetők sem. Mindezt együtt okozhatta a Borostyán hanyatlását. Pinke Csaba hozzátette: élete legjobb éveit töltötte az étteremben, ezért is nézte szomorúan az egység hanyatlását. Évekig nem is ment a környékre, amikor megtudta, hogy autókozmetika lett a Borostyánból, ahol korábban százak ették az ebédjüket, vacsorájukat naponta.
