Száz éves lenne Tóth László, a Lajta Hansági Állami Gazdaság egykori igazgatója, a környező vidék Laci bácsija. Mindenki így hívta, aki ismerte. Mint későbbi utódja, aki közel harminc évet dolgoztam ebben a gazdaságban, kötelességemnek érzem, hogy emlékezzem rá mindazok nevében, akik ismerték, tisztelték, sőt szerették, és ilyenek nagyon sokan vagyunk.
A világháború utáni földosztás a volt Magyaróvári Habsburg Birtok esetében eredménytelen volt, hisz a cselédség képtelen volt a földeket megművelni. A kifosztott országban nem maradt vetőmag, háziállat, gépi felszerelés, szakember. A parlagon hagyott földeket végül az állam vette gondjaiba. 1949 táján térségünkben kilenc kisebb-nagyobb állami gazdaság jött létre, természetesen a ránk kényszerített szovjet mintára. A vezetést az úgynevezett munkásigazgatókra és párttitkárokra bízták. Az ott dolgozók kemény munkája ellenére a sikertelenség borítékolható volt. Érdektelenség és állandó zaklatás volt az osztályrészük.
1959-ben azután összevonták a kis gazdaságokat Lajta Hansági Állami Gazdaság néven. Az így létrejött 25 ezer hektáron próbálta ki a politika a gigantomániás szervezési módszereket. Az elgondolásokat azonban nem követte a technika fejlődése, az eredmény elmaradt.
1963-ban helyezték a gazdaság élére Tóth Lászlót. Irányítása alatt sikerült országosan is elismert gazdasággá válni. A régi munkásigazgatókat kiszelektálta az élet, ő azonban kivétel volt. Ösztönös vezetőként és szervezőként tekintélyt szerzett magának.
Mi volt a titka? Legfontosabb, hogy megbecsülte a dolgozókat, mindenkihez volt néhány bíztató szava. Mikor kellett, keménykezű tudott lenni, de mindig következetes. Nem félt a legjobb munkatársakat maga mellé venni. Osztályidegennek minősített nagy tudású, régi szakembereket kutatott fel, és alkalmazta őket, vállalva a politikai ellenszelet. Egyidejűleg különös gondot fordított a fiatalokra. Egyengette a pályafutásukat, gondoskodott életfeltételeikről. Sok tanulságos dolgot mesélt egy-egy pohár ital mellett. Nem sajnálta a pénzt az emberektől, és a jó keresetek mellet igen jelentős szociális hálót épített ki számukra. Támogatta a falvakat, a családi ház építési akciókat.
Az eredményekhez, a merész lépésekhez kellettek a kapcsolatok is. Olyan népszerűvé vált, hogy a politika is kénytelen volt elismerni a kort megelőző intézkedéseit, határozott fellépését a gazdaság és a dolgozók érdekében. Egy cikluson át parlamenti képviselő. Igazgatása idején óriási fejlesztések valósultak meg. Korszerű szarvasmarha, sertés és juhtelepek, feldolgozó és ipari üzemek épültek. Megalakult a lovasiskola. A gazdaság sok lábon állt, és helyt adott az egyetemisták gyakorlati oktatásának. Meg volt győződve, hogy előbb utóbb a bécsi piacra fogunk termelni, mint elődünk a főhercegi birtok. (Hatvan hektár csemegeszőlőt telepíttetett ebből a megfontolásból.) Nem rajta múlott, hogy ez a lehetőség csak a rendszerváltás után vált volna lehetővé.
Karizmatikus igazgatónk a Győri Köztemetőben nyugszik. Százéves születésnapján gondoljunk rá tisztelettel.
Nagy Frigyes későbbi vezérigazgató
2015/19
