Rövid betegséget követően 72 éves korában elhunyt dr. Thiesz József, a Mozgáskorlátozottak Mosonmagyaróvári Egyesületének és a Magyar Izombetegek Országos Egyesületének alapító elnöke, a MEOSZ Etikai és Fegyelmi Bizottságának tagja. Pénteki temetésén legnagyobb lánya, Thiesz Angéla búcsúzott tőle a család és mindenki nevében.
„Apa meghalt. Finoman, békésen és bár kéz a kézben tartottuk egymást szépen, elemelkedett közülünk. Amikor éreztük, hogy küzd az életéért a halállal szemben, küzd a levegőért minden erejével és tudtuk, hogy ki fog fogyni belőle a szusz, kértük az Istent, hogy adjon neki könnyű halált. Nem azért, mert sokat szenvedett, hanem szeretetből, hogy a mi kedvünkért ne kelljen maradnia.
Apa máshogy ment el, mint Anya. Anyát megmentették egy időre, pontosan hét hétre. Szenvedéssel, tisztulással és elfogadással telt ez az idő, megtanultuk, hogy nem a halállal kell szembenézni, hanem a haldokló embert kell körbevenni tiszta, félelem nélküli szeretettel, ahányan csak vagyunk. Ahhoz, hogy az ember megboldoguljon és ne eltávozzon az élők sorából egyként jó a hit és a szeretet. Anya megboldogult. Hitből. Úgy hallottam, hogy az üdvbizonyosság bűn, de felemelt minket a megboldogulás érzete magasra, a fényes fellegekbe. Apa egyáltalán nem akart meghalni, kérte a húgomat, Alettát, aki párjával Godival tíz éven át minden egyes nap minden egyes órájában vele voltak és lehetővé tették számára a méltó életet, hogy mentse meg a haláltól. Maradt volna még szívesen, hogy lásson minket cseperedni-öregedni, de mi tudtuk, hogy közeleg a földi élet vége és nem féltünk, mert tudjuk, az élet örök és vele voltunk, hogy ő se féljen. És megköszöntük, hogy ő az édesapánk. Sokat tanulhattunk a szüleinktől, mert nem voltak restek a világ jobbításáért dolgozni, törődni a testvéreikkel, a szüleikkel, a rászorulókkal, a magányosokkal, a kirekesztettekkel. Nagy gazdagság ez és megtanultuk tőlük a hűséget is, a hazájukhoz, a hitükhöz, a családjukhoz, a gyökereikhez. Ugyanakkor tanulták egyre jobban az elfogadást sokak által és általunk, a gyerekeik által. Bizalmat kaptunk, amit nem vettek vissza sose, ezzel teremtve számunkra biztos alapot az élethez. Ne féljetek szeretni, ne féljetek adni, legyetek jelen minden pillanatotokban, mert semmi nem vész el.”
Dr. Thiesz József a mozgássérült emberek érdekképviselete területén végzett több évtizedes példamutató tevékenysége elismeréseként számos kitüntetésben részesült: 2003-ban a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat Batthyány–Strattmann László–díjjal, a MEOSZ 2011 májusában az Ember az Emberért érem arany, majd 2016-ban, a szövetség megalakulásának 35. évfordulója alkalmából ezüst fokozatával tüntette ki, 2013-ban Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a nemzeti ünnepünk alkalmából Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést adományozott neki.
