Nap, mint nap megfeszített munkát végeznek a mosonmagyaróvári Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény munkatársai, legyen szó idősek ellátásáról, vagy a fogyatékossággal élők napközbeni foglalkoztatásáról. Az intézményben dolgozók mindegyike nem munkaként, hanem hivatásként tekint erre a feladatra. És ahogy mondják, ezt nem is lehet másként végezni. Velük beszélgettünk a mindennapi munkájukról és arról, hogy miért vállalták ezt a feladatot.
Borbélyné Fekete Ildikó és Hortobágyiné Hőbe Csilla több évtizede dolgozik már a Soproni utcai idősek otthonában. Mint mondják: ennyi idő után is szeretik a hivatásukat, segíteni a rászoruló embereken. Ez sok nehézséggel,á m számos örömmel is jár. Folyamatosan motiválja őket, hogy minél többet tudjanak adni az ellátottaknak. Számos alkalommal szembesülnek munkájuk eredményével, amikor egy ellátott állapota javul, vagy a családtagok megköszönik az érte végzett munkát.
Mint mondják: a legnehezebb időszak, amikor valaki bekerül az idősek otthonába. Sajnos sokszor nem is tudják, hogy hova jöttek. Az intézmény munkatársai mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt az időszakot könnyebben éljék meg az érintettek. Van akinél néhány hetet, vagy hónapot tart, de olyan is előfordul, amikor szinte egyáltalán nem tudják elfogadni a helyzetet, hogy idős otthonba kerültek. Ezeket az intézmény munkatársai próbálják a lehető legjobban kezelni. Mint ahogy az is sokszor fájdalmat és nehézséget okoz, amikor egy ellátott távozik. Azt mondják: nem szeretik hazavinni az otthonban megélt fájdalmakat és nehézségeket, ám ez nem minden esetben sikerül. Ehhez szükség van egy támogató családra, ki megérti és segít feldolgozni mindezt.
Hasonló helyzetben vannak a mosonmagyaróvári Napos Ház munkatársai is. A Naposház Fogyatékossággal Élők Nappali Intézménye dolgozói, Borsos Eszter és Skrapics Henriett a kihívások és a jól elvégzett feladatok motiváló erejét emelte ki. „A felnőttkorú fogyatékos emberek mindennapjaiban a minél magasabb önállóság elérése, megtartása a cél. Életkoruknak megfelelő tevékenységek tanításával, gyakorlásával nemcsak őket, hanem a családjukat is segíti az intézmény. Egyre színesebb az igénybevevők köre; az iskolából frissen kilépők mellett, a gyakran „fiataloknak” nevezett ellátotti réteg nagy százaléka már középkorú, szüleik pedig idős emberek. Az intézmény mindennapi feladatai rövid és hosszútávon egyre szélesebb skálán mozognak: munka jellegű tevékenységek, közösségépítő kis és nagyrendezvények, egyéni szintentartó foglalkozások, családokkal való közös munka egyaránt szolgálja a színvonalas szolgáltatást.”
