Mosonmagyaróvár, a nyolcvan éves város

Mosonmagyaróvár, a nyolcvan éves város

- Kategória: Közélet

Napra pontosan nyolcvan éve egyesült hivatalosan Moson és Magyaróvár. Ennek okán múltidéző rovatunkban most ezt az eseményt elevenítjük fel.

A helytörténeti leírások szerint Moson község és Magyaróvár megyei város egyesítésének gondolata már az 1800-as évek végén felvetődött, amikor a hatályos törvény a belügyminiszter számára lehetővé tette, hogy a közigazgatás ésszerűsítése érdekében elrendelje az összeépült községek egyesítését. Ám ekkor az egyesítéssel szemben mindkét oldalon nagy volt az ellenállás. Moson többségében német nemzetiségű földművesei tartottak leginkább az összevonástól. Emellett a két település közigazgatási szerepe és gazdasági súlya nem állt arányban egymással. Moson és Magyaróvár egyesülése mellett érvként szólt azonban a két település munkamegosztása. A gyáripar Magyaróváron koncentrálódott, de a vasútállomás Mosonban volt. Az 1920-as, 30-as években Magyaróvár délnyugati része beépült üzemekkel. A természetföldrajzi és mesterséges akadályok (uradalom, ipari üzemek elhelyezkedése, vasútvonal) miatt sokan felvetették, hogy a két település a jövőben csak egymás irányába terjeszkedhet. Egyre többen képviselték azt az álláspontot, hogy az egyesülés szükségszerű és gazdasági haszonnal jár mindkét település számára. Magyaróváron Sattler János polgármester, Kováts István főmérnök és Csizmadia Károly református lelkész tartoztak az ügy legnevesebb támogatói közé. A tárgyalások megindulását a kormányzat és a vármegye is ösztönözte. Ennek ellenére az 1930-as években lekerült a napirendről Moson és Magyaróvár egyesítése.

Az egyesítés ügye 1938-ban került ismét elő. Újra összeült a kilenc évvel korábban „Moson és Magyaróvár egyesítése ügyében” megalakult bizottság. A főispán rendelkezésére a két közgyűlés tíz-tíz fős delegációt küldött ki a kérdések megvitatására. A delegációknak egyetértésre kellett jutniuk egyebek mellett abban, hogy mi legyen az új város neve, az új városháza helye, miként történjen a két település vagyonának megosztása.

A tárgyalások végeztével minkét fél elégedetten állhatott fel a tárgyalóasztaltól. Megállapodás született arról, hogy az új település neve Moson-Magyaróvár lesz, az új város közigazgatásában a mosoni tisztviselők is helyet kapnak, a vármegye a főszolgabírói hivatalt Mosonba helyezi és a fiúiskola is itt épül fel. Az óvári küldöttek elfogadták, hogy a mosoniak kedvezményes díjszabásért utazhassanak autóbuszon Óvárra.

Az egyesítés kérdésében megtartott ülésen a magyaróvári képviselő-testület 29 igen, 7 nem és 5 tartózkodás mellett megszavazta az egyesülést a szomszédos településsel. A mosoni képviselő-testületben továbbra is kisebbségben voltak az egyesítés hívei, mivel különböző félelmek fogalmazódtak meg a mosoni testületben, mint például, hogy a mosoni városrész fejlesztésére kevesebb összeg jut, illetve az egyesítés áremelkedéssel jár.

1938. november 20-án végül a mosoni testület 25 igen szavazattal elfogadta Seybold Károly főjegyző indítványát, amely az egyesítés ellenfeleinek egy részét is meggyőzte arról, hogy közösen, egy 17 ezres lakosságú gazdasági és kulturális centrum könnyebben tudja az érdekeit országos szinten képviselni, mint két különálló kisváros.

Végül az akkori belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc 1939. május 20-án kiadott rendeletben deklarálta Moson nagyközség és Magyaróvár megyei város egyesítését 1939. július 1-jei hatállyal, a két település képviselő-testülete által hozott határozatok alapján. Az egyesített város neve ideiglenes jelleggel „Moson-Magyaróvár” lett. A rendelet kimondta a két település vagyonának egyesítését, rendelkezett a községi terhek viselésének arányos elosztásáról, a közgyűlés összetételéről és a képviselők megválasztásának módjáról. Döntést kellett hozni az új város nevéről, a címerről és az új városháza felépítéséről. Sattler János a Mosonóvár nevet ajánlotta, ám végül a közgyűlés többsége a Mosonmagyaróvár név mellett döntött.

1939. június 18-án megválasztották az egyesített város képviselő-testületét, majd június 28-én a bizottságok tagságát. A város címerével kapcsolatban a belügyminiszter azt a döntést hozta, hogy a korábbi magyaróvári címert kell használni. Döntés született a főszolgabírói hivatal Mosonba helyezéséről, és pályázatot írtak ki az új városháza kiépítésére. Azonban a háború elsodorta mind a főszolgabírói hivatal áthelyezésének, mind a városháza építésének a tervét. Az egyesített város első polgármestere dr. Sattler János jogász lett.

Ez is érdekelhet...

„Csak egy percre álltam meg” – Sokan hagyják figyelmen kívül a tiltótáblákat

„Éppen csak egy percre ugrottam be. Csak a