A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnap, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni.
Ezt írja róla a lexikon. Meg azt is, hogy katolikus ünnep munkás Szent József tiszteletére. De ez utóbbit korábban elhomályosította a kötelező felvonulás, mostanság pedig a majális, a sör, a koncertek, a vigalom.
Májust ünnepelni jó, hisz tavasz van, megújul a természet, virágzik minden, s olyan sűrű a levegő, mint a méz. Jó beleszagolni, s kortyintani belőle.
Eredetileg egy tragikus zavargásra emlékeztek május elsején. 1886-ban ezen a napon a chicagoi munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. A negyedik napon, május 4-én a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, akik a letartóztatástól félve nem mentek kórházba. Az esemény során összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét, a későbbi perek során pedig nyolc szocialista-anarchistát állítottak bíróság elé.
1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé, melyen úgy határoztak, hogy a chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolcórás munkaidő bevezetéséért.
A nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével és növekedésével együtt bővültek a munkások jogai és lehetőségei is, mely során a hagyományos munkásünnep a XX. század folyamán lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát. Először a Szovjetunióban, majd a II. világháború után kialakult szocialista-kommunista keleti blokk országaiban, illetve a világ más pontjain később született azonos ideológiájú államokban az egyik legnagyobb nemzetközi szocialista ünneppé nőtte ki magát.
Ezzel párhuzamosan az eredetileg a munkások ünnepének hívott napot a munka ünnepévé változtatták a szocialista blokkban, mivel ez jobban megfelelt az uralkodó rezsimeknek. Az elnevezés a diktatúrák bukása után is megmaradt a volt szocialista országokban.
Az „átkosban” sokunk élménye volt a kötelező felvonulás, illetve elvonulás az emelvény előtt, amelyen az adott település vezetői álltak. Ezt aztán sörrel öblíthettük le. Este pedig megnézhettük a televízióban az Önök kérték különkiadását, ahol a “véletlenszerűen” megkérdezettek kérhettek egy-egy műsorszámot. Emlékszem, a nyolcvanas években így kérdezték meg Kádár elvtársat is, s ő egy gyermekdalt kért a műsorban, s lejátszották a Mint a mókust…
Nem kicsit derültünk a választáson.
Magyaróváron a Park volt 1919. május elsején az „ünnepség” színhelye, ahova egy régi fénykép tanúsága szerint fegyveresek kísérték a felvonulókat. Később is itt ünnepelt a város, aztán 1990-től néhány évig a kultúrház és környéke volt a színhely, s végül ismét a Park ad otthont a majálisnak, amit ma már senki nem gondol a munka ünnepének. De ha bárkit megkérdeznének, nem szívesen mondana le a szabadnapról. Főként ilyenkor, amikor meghosszabbítja a hétvégét. Éljen hát május elseje? Persze, hogy éljen. Csak kicsit tovább tartson, mint a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság.
Böröndi Lajos
(Felvételünk az 1975-ös mosonmagyaróvári felvonuláson készült.)
