Jogerősen felfüggesztett börtönre ítélte a Mosonmagyaróvári Járásbíróság azt a dunakiliti férfit, aki közel két évig rejtegette édesanyja holttestét a pincében. A bíróság gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette miatt ítélte el a férfit.
Az ítélet tényállása szerint a férfi testvéreinek elköltözése, illetve édesapjának halála óta a vádlott és édesanyja ketten laktak a dunakiliti házban. Az idős asszony férje halála után depressziós lett, 2010 óta a fokozatosan romló egészségi állapota miatt gondozásra szorult, depressziójára pedig gyógyszereket írt fel neki az orvos, amelyeket nem szedett.
Az asszony gondozására a vele egyháztartásban élő fia – a vádlott – volt köteles. 2013. szeptemberéig az idős nő néha kiment a szobájából tisztálkodni és enni, de miután a vádlotthoz ugyanebben az időszakban beköltözött élettársa, már a szobából sem ment ki, az élettárs az asszonnyal nem is találkozott. Ezután a vádlott gondoskodása abban merült ki, hogy ételt vitt be édesanyjának a szobába. A férfi tisztában volt azzal, hogy édesanyja nem vagy csak keveset eszik az ételből, azt is tudta, hogy a testsúlya folyamatosan csökken, a gyógyszerit pedig nem szedi és nem tisztálkodik.
Bár az asszony pszichiátriai betegsége miatt maga zárkózott be a szobájába és orvosi segítséget sem kért, mégis a vádlottnak a gondozási kötelezettsége körében biztosítania kellett volna egészségének megóvását. A vádlott az étel biztosításán túl semmit nem tett édesanyja állapotának javításáért, a gyógyszerit nem íratta fel, orvosi segítséget nem kért. A férfi ezzel a magatartásával édesanyjával szemben fennálló gondozási kötelezettségét nem teljesítette, a gondozásra szoruló asszony életét, testi épségét és egészségét veszélyeztette.
Az idős asszony 2014-ben, pontosan meg nem határozható időpontban, ismeretlenül maradt okból a szobájában elhunyt. A vádlott, több héttel azután, miután a holttestet megtalálta, elrejtette a házuk pincéjében. A holttestet egy rendőri intézkedés során 2016. januárjában fedezték fel.
A bíróság az ítélet indokolásában hangsúlyozta: a bíróság mérlegelési körében azt kellett vizsgálni körültekintően, hogy mi az, ami morálisan volt elvárható a vádlottól és mi az a magatartás, amely a gondozási kötelezettség elmulasztása, mint büntetőjogi kategória körében vizsgálandó és értékelhető. A bíróság álláspontja szerint a vádlott azzal valósította meg a gondozási kötelezettség elmulasztását, hogy bár látta a sértett fokozatosan romló egészségi állapotát, nem kért segítséget, hanem belenyugodott abba, hogy a sértett állapota fokozatosan romlott. A bíróság indokolásában kiemelte, hogy a sértett többi hozzátartozója sem tett meg mindent a sértett egészségi állapotának javításáért vagy legalább megőrzéséért, mégis a sértettel egy háztartásban élő vádlottnak észlelnie kellett volna az állapot romlását és azt, hogy orvosi segítségre van szükség. Önmagában az a körülmény, hogy a vádlott a sértett holttestét a pincébe bedobta, majd onnan körülbelül két évig nem került elő, a gondozási kötelezettség elmulasztása tényállásának megvalósulása szempontjából már nem bír jelentőséggel.
A Mosonmagyaróvári Járásbíróság gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette miatt L. S.-t hat hónap – végrehajtásában két évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős.
