Mosonmagyaróvár fejlődő város képét mutatja

Mosonmagyaróvár fejlődő város képét mutatja

- Kategória: Közélet

Beszélgetés dr. Árvay István polgármesterrel

Többektől is hallani, Mosonmagyaróvár látványosan megszépült az elmúlt években. De jómagam is rácsodálkozom a Koronára, a Postapalotára, a Hansági Múzeumra. Nem is szólva a nemrég elkészült Városház utca díszburkolatáról – mondom dr. Árvay István polgármesternek, aki irodájában fogadott, hogy egy kis áttekintést nyújtson a lassan mögöttünk maradó évről.

– Örömmel hallom ezt, de ahogy tudom ez az általános vélekedés a városban is. Persze minden önkormányzat korábban is tette a dolgát, mindegyiknek az volt az óhaja, hogy a város szebb legyen, de most úgy érzik az emberek, hogy az elmúlt néhány évben minőségi a változás.

Ez a látványos megújulás a zöldterületekkel kezdődött. Az mindenkinek föltűnik ugyanis, ha szebb a közterület, mint a saját kertje. Aztán következtek a város meghatározó épületei, amelyek mellett az ember naponta elmegy, s rácsodálkozik, hogy milyen szép, vagy hogy milyen csúnya. S azt látom, hogy ezek beruházások húzzák a magánberuházásokat is maguk után. Elkezdődött a lerobbant magánépületek rehabilitációja, sok példát lehetne említeni. Most, hogy több épület is megszépült, nagyon feltűnnek azok, amelyek megújulásra várnak.

Mutatjuk az irányt a Magyaróvári belváros rehabilitációja kapcsán tervezett új közterület felújításokkal. Nem csak az épületekre gondolok, hanem a parkokra, a burkolatokra, utcabútorokra, lámpákra. Legyen patinája a Magyaróvári belvárosnak, úgy, hogy üzleti szempontból is értékelődjön fel minden része.

Mindig azt mondom, ha az önkormányzat élen jár ezekben a dologban, akkor méltán követelheti meg azoktól, akik ebből vagy üzleti hasznot húznak, vagy ott laknak, hogy ők is tegyenek környezetükért.

–Bizonyára ennek az anyagi feltételi is megvannak. Valószínű olyan forrásai vannak a városnak, amilyenek nem voltak húsz évvel ezelőtt.

– Szabad forrásunk most már nem abból képződik, hogy eladunk ezt-azt, bár nyilván az elv az, hogy az önkormányzat addig maradjon benne bizonyos fejlesztésekben, amíg elvégezte a dolgát. Utána át kell engedni városfejlesztési célokra az adott területet. Van néhány stratégiai területünk amit végestelen-végig nem szabad tartani, mert akkor a városfejlesztés elől vesszük el a levegőt. Erre nagyon jó példa a Kaiser telephely megvásárlásáról hozott döntés. Nagyon sok pénzt fogunk elkölteni addig, amíg az a terület rehabilitálásra nem kerül. Durván százmillió forintba fog kerülni és amire  egy magántulajdonos nem hajlandó, azt megteszi az önkormányzat, nem kimondottan haszonszerzés céljából, de persze az is fontos, hogy itt majd telkeket lehet kialakítani, ezeket értékesítéséből befolyó összeggel pedig megint tovább tud lépni egy másik projektbe. Ezek most a valódi önkormányzati feladatok, amelyekhez kell a saját tőke és a vállalkozó kedv.

Örvendetes, hogy emellett nagyon sok új, magántőke által finanszírozott beruházás indult a városban, meghatározó területeken kezdődtek meg a társasház építések újra, enyhítve az egyre szorítóbb lakáshiányt. S még nem is szóltam az ipari beruházásokról, ugyanis az év során csarnokavatóról  csarnokavatóra jártunk, amely a helyi meghatározó ipari üzemek növekvő erejét mutatja.

Összességében azt lehet mondani, hogy az önkormányzat, a magánszemélyek beruházásai és az ipari beruházások adnak egy egységes képet, amely szerint Mosonmagyaróvár egy fejlődő, virágzó város képét mutatja.

– Vagyis nyugodtan alszik a polgármester?

– Nem alszom nyugodtan, mert közben vannak megoldandó feladatok, amelyek nem egyértelműen sikertörténetek, ilyen például a vízpalackozás ügye.

– Rá is akartam kérdezni, hisz az élet nem csak sikerekből áll.

– Vannak rejtett, vagy nyilvánvaló veszélyforrások, ezek közül az egyik az általam említett vízpalackozás, amely némelyek szerint a családi ezüst, szerintem viszont ennél kevésbé értékes fém ez. Az önkormányzatot, ezen keresztül a várost és az Aqua Kft-t, mint közszolgáltatót meg kellett óvni egy olyan károsodástól, ami meghaladta volna a város és a cég teherbíró képességét.

Tudni kell, hogy hol van az önkormányzat helye a vállalkozás világában és mi a kockázati tőke terepe. A vízpalackozás kimondottan olyan kockázati tőkeberuházás, ahol egy önkormányzat nem kockáztathatja a közösség pénzét. Amikor az a választék, hogy viseljünk el havi húszmillió forintos veszteséget az elkövetkezendő másfél évben, közben tegyünk bele nyolcszáz millió forint tőkebefektetést a cégbe, akkor dönteni kell: vállalható teher-e ez, vagy sem. Az önkormányzat megfontolta, s a számok tükrében azt mondta, hogy ekkora terhet nem tud felvállalni, a kockázat szintje nem elviselhető. Ilyen módon át kell engedni a terepet a magántőkének, a részvénytársaságot értékesíteni kell. Azt gondolom, hogy hosszú távon, ha a tőkeerős magántulajdon ebben megtalálja a számítását, az nem kudarc számunkra sem, akkor végül jó irányba fordulhat a dolog az önkormányzat vonatkozásában is, korábbi befektetéseink nem vesznek el, hanem megtérülnek.

– Egy város azonban nem csak épületekből, utakból áll, a benne lévők élete is formálja azt. S Mosonmagyaróváron gazdag az egyesületi, kulturális, egyházi élet. Egy éve azt mondtad, polgármesterként kezded jobban megismerni ezt a területet is.

– Most már tudom személyekhez, nevekhez kötni ezt az életet. Hiába tudtam sokat korábban erről a világról is, de amikor az ember a dolgok mögött látja a személyeket és a törekvéseket, akkor áll össze egy kép. Egy év után jutottam el odáig, hisz alpolgármesterként nem foglalkoztam korábban ezzel a területtel, hogy tudom, hogy ha valaki bejön az ajtón, az körülbelül milyen témában szólít meg.

Mivel én nem élek ebben a világban, kicsit át is formáltam ezt a kapcsolatot. Azt gondoltam, hogy ha mindenki pontosan tudja, hogy mit várhat a másiktól, kiszámíthatóvá válik a viszonyunk a civil szervezetekkel, ez mind a két fél számára nyújthat előnyöket. Többször beszélünk pénzről, hiszen az önkormányzathoz legtöbbször támogatásért jönnek a civilek. Egy szervezet működtetése anyagiak nélkül lehetetlen. Fontos a tervezésben, hogy legyen egy megbízhatóság, kiszámíthatóság, még akkor is, ha az embernek néha azt kell mondani, hogy eddig és nem tovább. Néha még azt is ki kell mondani, hogy ha egy szervezet tagsága önmaga nem képes jelentősen hozzájárulni a működés feltételeinek megteremtéséhez, akkor a közös cél életképessége is megkérdőjelezendő. Innentől kezdve úgy látszik szépen működik a kapcsolatunk, igen jó hangulatú találkozókon veszek részt, ahol élénk egyesületi tevékenységet és érdeklődő közönséget találok.

– Akartam kérdezni, hozzászoktál már ehhez?

– Nem az előre meghirdetett, hivatalos programokról beszélek, azokból is van nagyon sok. Emellett igénylik  a közösségek azt, hogy a polgármester időről-időre megjelenjen náluk, s a napi dolgokról kötetlen beszélgetés kapcsán számoljak be, hogy első kézből kapjanak információkat. Leginkább ezeket a találkozókat szeretem. A hivatalos programok még mindig nem nagyon mennek nekem, amikor kötött jellegű a história. A kapcsolattartásba, társasági eseményekbe egyre jobban bevonom a képviselőket, a hivatali kollégáimat is. Gyakran bízok rájuk feladatokat, gyakran önállóan képviselik a várost, mivel azt gondolom, hogy ebben is meg kell méretőznie egy képviselőnek, nem csak négyévente a választásokon.

– Advent második hetében beszélgetünk, az asztalon itt a koszorú, ez az elcsendesedés ideje.

– Valóban az, a várakozás hangulata óhatatlanul átjárja az embert, s hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy minden városlakónak békés, áldott karácsonyt kívánjak, valamint boldog új esztendőt!

Böröndi Lajos

2015/20

Ez is érdekelhet...

Rendőrautóval köszöntötték a születésnapján

Különleges ajándékot kapott harmadik születésnapjára a hegyeshalmi Gaszner