Dr. Nagy István: „A járvány idején a gazdák helytállása az agráriumot stratégiai ágazattá emelte”

Dr. Nagy István: „A járvány idején a gazdák helytállása az agráriumot stratégiai ágazattá emelte”

- Kategória: Közélet

„Az idei koronavírus járvány történelmi feladatot ró az agráriumra, hiszen a mi feladatunk, hogy a legnagyobb vész idején is biztosítsuk az ország élelmiszer-ellátását. Úgy gondolom, a gazdák tavasszal már bebizonyították, hogy az agráriumra lehet számítani és most ősszel ugyanezt teszik.” – hangsúlyozta a portálunknak adott interjúban dr. Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője. A ciklus félidején túl számvetésre kértük a minisztert, aki beszélt az országos és helyi eredményekről is.

– Milyen kihívások, problémák vártak megoldásra, amikor átvette a minisztérium irányítását?

-Amikor 2018-ban miniszter lettem, egy átalakulóban lévő tárcát vettem át. Talán emlékeznek, hogy korábban a neve sem ez volt, én mindenképp szerettem volna a történelmi Földművelésügyi Minisztérium elnevezést megváltoztatni. Ennek egyszerű oka volt: a tizenkilencedik-huszadik század nagy kérdései az agráriumban mindig a földről szóltak. Amikor hivatalba léptem, az ágazat a hagyományokra építve ugyan, de teljes megújulásra készült. A mezőgazdaság számos kihívás elé néz az elkövetkezendő időszakban. Az agráriumnak az eddigi gazdálkodási módszerei mellett olyan fogalmakat kell megtanulnia, mint például a precíziós gazdálkodás, digitalizáció, vagy robotika. Olyan társtudományok ismereteit kell alkalmazni, ami ez idáig nem volt jellemző a mezőgazdaságban. Erre fel kell készíteni a magyar agráriumot. Ezért szerettem volna szakítani a korábbi elnevezéssel, így kértem a miniszterelnök úrtól, hogy ezt a nevet Agrárminisztériumra változtathassam. Szerencsére Orbán Viktort meggyőzték az érveim és támogatta a névmódosítást.
Komoly kihívást jelentett, hogy a vidékfejlesztés visszakerült az agrártárcához, ahol véleményem szerint a helye van. Úgy gondolom, sikerrel integráltuk a minisztérium hatáskörébe ezt a nagyon fontos területet. Emellett a legfőbb feladatot az öntözéses gazdálkodás jogi hátterének megteremtése, valamint az osztatlan közös tulajdon felszámolását célzó törekvések jelentették, természetesen a napi gondokon, feladatokon kívül.

– Túl a ciklus felén ezidáig miket sikerült az elképezéseiből megvalósítani?

-Kimondott sikerként értékelem, hogy tavaly év végére tető alá tudtuk hozni az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényt, amely januárban hatályba is lépett, és ami kimondja: az öntözés közérdek. Az öntözési beruházásoknál az jelentette a legfőbb akadályt, hogy az öntözővizet el kell juttatni a beruházó termőföldjére. A jogszabállyal ezt tettük könnyebbé. Megteremtettük az öntözési közösség kialakításának lehetőségét is, mellyel az együttműködésre szeretnénk ösztönözni a mezőgazdasági termelőket. A törvénnyel egyszerűbbé és gyorsabbá válhat az öntözéshez szükséges vízjogi engedélyezési eljárás is. Szintén hatalmas előrelépésnek tartom, hogy megteremtettük az osztatlan közös földtulajdon felszámolásának jogi feltételrendszerét, az erről szóló törvény január elsején lép hatályba. Ez egy újabb jelentős lépés az átlátható tulajdonosi rendszer és az optimális birtokszerkezet kialakítása felé. Az osztatlan közös földtulajdon vitathatatlanul a magyar agrárium fejlődésének egyik legnagyobb gátja. Magyarországon a tavaly év végi adatok szerint mintegy 2 millió 400 ezer hektáron 1 millió 60 ezer földrészlet állt osztatlan közös tulajdonban. Ezeken a területeken a valódi tulajdonosi szemlélet csak nagyon nehezen valósulhat meg, hiszen a tulajdonosok csak nehezen tudnak fejlesztéseket megvalósítani, emellett csökkentett értékkel vehetik számításba a területet banki hitel fedezeteként. A nyáron elfogadott törvény jelentősen egyszerűsíti a korábbi hosszadalmas és nehézkes, valamint az állam számára költséges megosztási eljárásokat, helyettük gyors, egyszerű, a tulajdonosi szándékra épülő rendszert vezet be. Ezek tehát a legfontosabb ügyek, de emellett említhetném még a méhészek személyi jövedelemadó-mentességét – amit kifejezetten szívügyemnek tekintettem – vagy akár az országfásítást, amiben – úgy gondolom – szintén korszakos sikereket értünk el. Ide tartoznak még a következő időszak uniós közös agrárpolitikának kialakítására vonatkozó nemzetközi tárgyalások is, ahol kimondottan kemény tárgyalópartnerekkel szemben sikerül érvényesítenünk a magyar gazdatársadalom legfontosabb érdekeit.

– A koronavírus járvány az agráriumot is nehéz helyzet elé állította. Milyen kihívásokkal néztek szembe és miként tudták ezt kezelni?

– Természetesen a mi életünkben is a koronavírus-járvány jelenti a legnagyobb kihívást mind gyakorlati, mind szabályozási oldalról. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az idei koronavírus járvány történelmi feladatot ró az agráriumra. Hiszen a mi feladatunk, hogy a legnagyobb vész idején is biztosítsuk az ország élelmiszer-ellátását, azt, hogy a legnehezebb helyzetben, akár a pánikvásárlás közepette is elegendő és minőségi ennivaló kerüljön az emberek asztalára, Úgy gondolom, a gazdák tavasszal már bebizonyították, hogy az agráriumra lehet számítani és most ősszel ugyanezt teszik. Ez mindannyiunk közös sikere a minisztériumi döntéshozóktól egészen a tejüzemi gépkezelőkig, és a továbbiakban is ugyanígy, együtt, összekapaszkodva kell kitartanunk és segítenünk az ágazatot. A gazdák helytállása az agráriumot stratégiai ágazattá emelte.
Az Agrárminisztérium a gazdaságvédelmi akcióterv részeként kidolgozta a Nemzeti Élelmiszergazdasági Válságkezelő Programot, amelynek keretében a kormány vissza nem térítendő támogatás formájában mintegy 25 milliárd forintos többletforrást biztosított a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe került vállalkozásoknak.
Az agráriumban a gazdaság helyzetének stabilizálása és a munkahelyek megmentése mellett fontos cél volt az élelmiszer-termelési kapacitások védelme is, a 12 meghirdetett kiírásra több mint 35 ezer kérelem érkezett. A koronavírus-járvány miatt középpontba került a hazai termék, és több fogyasztást ösztönző kampányt is tartottunk. Tudtuk, hogy a nehéz helyzetből egyetlen irány jelenthet kiutat: a fejlesztés. Összesen 1560 milliárd forint értékben jelentettünk meg pályázatokat a vidékfejlesztési programban és zömében már megszülettek támogatói döntések is. A szeptemberében indult beruházási hitelekhez kapcsolódó kamattámogatási programban augusztus végéig a bevett hitelek összege elérte az 57 milliárd forintot. Ez azt mutatja, hogy a gazdák nemcsak a céljaikat ismerik, hanem bíznak a jövőben és vállalkoznak. Az ő munkájukat segíti, hogy október 16-én rendben elkezdődött a jövő évi agrártámogatások előlegfizetése. Ennek az a fő célja, hogy az őszi munkák zavartalanul érjenek véget, és stabil maradjon a termelők pénzügyi helyzete, likviditása. Arra törekszünk, hogy minél több termelő részesülhessen előrehozott kifizetésben, és minden jogcímen elinduljon az utalás, amelyen arra van lehetőség.  A területalapú támogatásokon túl egyes kulcságazatokat célzottan segítő támogatások – mint például a tejelő tehenek vagy az anyajuhok után kapható támogatások – kifizetését is megkezdtük.

– Országgyűlési képviselőként miben tudta segíteni Mosonmagyaróvár térségét?

-Országgyűlési képviselői megbízatásomban is hasonló célokért dolgozom, mint miniszteri tisztségemben, azaz, hogy az általam képviselt térségben élőknek jót tegyek, az ő érdekeik szerint járjak el. Szerencsére az elmúlt több mint két évben számos olyan fejlesztést tudtunk végrehajtani akár Mosonmagyaróvár térségében, akár a Szigetközben, ami az ott élők javát szolgálja. Ilyen például az M15-ös autópálya bővítése. Óriási eredménynek tartom, hogy a német Fakt AG Hegyeshalom és Bezenye között valósítja meg mezőgazdasági gigaberuházását, a Lajtania Parkot, mintegy 1 milliárd euróból. Csak ez a projekt 5 ezer munkahelyet jelenthet a térségnek. Az elmúlt két év egyébként is az építkezések időszaka volt a térségben, számos hasznos beruházást tudtunk átadni, amelyek között colt például megújult kultúrház Novákpusztán, hídavatás Kisbodakon, Mosonmagyaróváron fejlesztettük a MoWinParkot és a lajtai víziturizmust, rehabilitáltuk a Kaiser telepet, óvodák, bölcsődék és utak épültek, vagy újultak meg.

– Milyen megoldandó feladatokat lát még a közeljövőben a térségben?

-Azt mondják, szegény ember, aki ígérni sem tud, persze a jelenlegi, vészterhes időkben felelőtlennek sem szabad lenni. Mégis, van néhány olyan beruházás, amit kiemelten fontosnak tekintek és szeretném, ha még ebben a ciklusban feltétlenül megvalósulnának, vagy legalább elkezdődnének. Ilyen például Mosonmagyaróváron a 86-os és 1-es főutat összekötő tehermentesítő út, a hozzá kapcsolódó autópálya-lehajtóval, ami jelentős közlekedési tehertől szabadítja majd meg a várost. Ilyen a piarista gimnázium felújítása is, amire mintegy 1 milliárd forint jut majd és gondolkodunk a további bővítési lehetőségeken is. Szintén fontos cél, hogy megépüljön Mosonmagyaróváron a sokak által várt tanuszoda, ami a városban és térségében élőknek fontos sportolási, és oktatási helyszínt jelent. Meg kell még említenem az Eurovelo 6-os nemzetközi kerékpárút-fejlesztést, ami keresztül szeli a teljes választókörzetemet. Fontos továbbá, hogy egyáltalán nem támogatom olyan ipari tevékenység, vagy vállalkozás letelepedését – akár raktározási tevékenység formájában sem – a térségben, ami veszélyeztetné a környezetünk állapotát, hiszen közös kincsünk az ivóvíz bázis és a minket körülvevő csodálatos természeti környezet.

Ez is érdekelhet...

Fejlesztés mellett bővítik is a Piarista-iskolát

A mosonmagyaróvári fióklevéltár jelenlegi épületével bővül a mosonmagyaróvári