Zsúfolásig megtelt a Magyar Tudományos Akadémia díszterme az ún. Szigetköz konferencián, s a Szigetköz polgármestereinek többsége is jelen volt azon. Természetesen nem volt mellékzöngéktől mentes a konferencia „sajtója”, azok a magukat környezetvédőknek aposztrofáló „szakemberek”, akiknek negyedszázados tevékenysége blokkolta a megoldást, az Internet segítségével próbálták eljelentékteleníteni a rendezvényt. A jelenlévő tudósító azonban arról győződhetett meg, hogy a párbeszéd és a kompromisszumra törekvés az egyetlen helyes út, a párbeszédet folyamatosan ellenzőket ki kell szorítani ebből a folyamatból.
Az alábbiakban a Magyar Távirati Iroda Tudósítását közöljük.
“A magyar kormány 2008 és 2010 között az összes érintett tudományág csaknem 30 képviselőjének bevonásával vizsgálta a szigetközi rehabilitáció lehetőségeit, Szlovákia pedig 2012-ben és 2013-ban válaszolt a magyar kutatási eredményekre, felvetésekre és javaslatokra.
Németh Tamás akadémikus, a találkozót szervező Környezettudományi Elnöki Bizottság (KÖTEB) elnöke a közlemény szerint fontosnak nevezte, hogy mindkét országban szakmailag megkérdőjelezhetetlennek számít az az elvárás, amely szerint ha nem is 50 százalékkal, de a jelenleginél mindenképpen több vízre lenne szükség az öreg mederben. A tudós egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy a Duna, ahogyan ma ismerjük, már a 19. században végrehajtott szabályozások eredményeként alakult ki. Azóta a Szlovákia által végrehajtott Duna-elterelés volt a legjelentősebb, és előre pontosan nem jelezhető természeti következményekkel járó emberi beavatkozás.
Mára hatalmas nagyságú adathalmaz áll rendelkezés a kutatók rendelkezésére, így eljött az ideje az azokat szintetizáló és értékelő gondolkodásnak. Mint Németh Tamás fogalmazott a közlemény szerint, ha az adatok mellett megfelelő mennyiségű azokra támaszkodó kutatási eredmény áll rendelkezésre, ha a különböző szakemberek, társadalmi szervezetek és kormányzati tisztviselők bizonyos keretekben már egyetértenek, akkor van remény arra, hogy a politikusok is könnyebben megegyeznek.
A szakmai előadásokat követően a meghívott civil szervezetek mondták el véleményüket, majd a vita következett Szarka László akadémikus vezetésével. A kutató szerint a valamikori Duna-körből kinőtt csoportok kivételével a résztvevők lényegében azonos álláspontra helyezkedtek, támogatják az adott feltételek között lehető legjobb megoldást, azaz a magyar-szlovák megegyezést az eddiginél több vízzel és fenékküszöbök létesítésével. 1995-ben ugyanis fenékküszöbbel sikerült a természetvédelmileg értékes magyar oldali hullámtér állapotát stabilizálni.
A magyar kormány álláspontja 1998 óta változatlan a kérdésben. Eszerint Magyarország nem épít sem Nagymarosnál, sem máshol újabb duzzasztóművet a Dunán, a meglévő műszaki adottságokra tekintettel rehabilitálni kívánja a közös szigetközi Duna-szakaszt, több vízre tart igényt a szigetközi közös Duna-szakaszban, és nem kíván részt venni a bősi erőmű üzemeltetésében. Emellett törekszik a nemzetközi hajóút által érintett közös Duna-szakaszon a Duna Bizottságnak a hajózóút paramétereire vonatkozó ajánlásait teljesíteni, és szorgalmazza, hogy a felek kölcsönösen mondjanak le az egymással szembeni kártérítési igényeikről.”
(Felvételünk a kulturális központ 2007-es Szigetköz kiállításán készült. Fotó: Balassa.)
2016/2
