Az ország más részeiből, vagy határon túlról Mosonmagyaróvárra egyre nagyobb számban érkező vendégmunkások áradata egyre több problémát vet fel. Tény, hogy a belső migráció miatt lényegesen nőtt a város lakosságszáma, ám ennek mértékéről pontos információi nincsenek a hivataloknak, hatóságoknak sem.
Mint ahogy az ide érkezett emberek mindennapos problémáikról, nehézségeikről és küzdelmeikről is csak keveset tudni. Pedig óriási igény lenne arra, hogy akár szervezett keretek között segítséget kapjanak. – állítja Kopf Katalin, a Lehetőség a Családoknak 2005. Alapítvány vezetője.
A szakember elmondta: alapítványuk három olyan helyi, illetve környékbeli vállalkozással van kapcsolatban, ahol nagy számban dolgoznak vendégmunkások. Az alapítvány munkatársai ezeken az üzemekben rendszeresen tartanak beszélgetéseket ezeknek a dolgozóknak, ahol elmondhatják problémáikat, segítséget kérhetnek ügyeik intézésében. „Óriási igény van erre a segítségre. Alkalmanként harminc, negyven ember vesz részt ezeken az összejöveteleken. Számos témában kérnek tanácsot, az egészségügyi ellátástól kezdve, az életviteli tanácsokon át, a pénzutalási lehetőségekig.” – hangsúlyozta Kopf Katalin. A szakember szerint a városba érkező vendégmunkások döntő többsége normális szemlélettel, munkavállalás céljából érkezik. Alig harminc százalék, akikkel probléma van. Nem ennek alapján kellene megítélni ezeket az embereket.
Kopf Katalin hozzátette: noha meglehetősen sok vendégmunkás lakik már Mosonmagyaróváron, ám sajnos ma sincs számukra olyan lehetőség, ahol szervezett, vagy akár intézményesített formában segíteni tudnának a problémáikon. „Pedig gondjuk van bőven. Sokan közülük az ország távolabbi résziről, teljesen más kultúrából érkeznek. Emellett óriási feszültséget okoz náluk, hogy kiszakadnak az addigi megszokott életritmusukból, távol kerülnek a családjuktól, több idegennel laknak együtt a szállásokon. Gondot okoz továbbá sokuknak a pénz beosztása és az új munkarend is. Ám az egyik legnagyobb probléma talán, hogy nem tudják a szabadidejüket hasznosan eltölteni. Korábban többnyire falun, családi házban éltek, ahol kertet műveltek, vagy állatokat tartottak. A munkásszállón azonban semmilyen lehetőségük nincs, hogy hasznosan töltsék el az idejüket. Ezért lenne fontos, hogy civil szervezetek különféle programokat, oktatásokat, önkéntes munkát szervezzenek számukra. Az alapítványunk felkérésére is többen jelentkeztek például és rendbe tették az intézmény egyik épületrészét.” – mondja Kopf Katalin. Hozzátette: egyre több a városban az olyan vendégmunkás, aki még a nyelvünket sem beszéli. Fontos lenne számukra nyelvoktatást szervezni, hogy legalább saját érdekeiket tudják képviselni.
A szakember kiemelte: nagy az összetartó erő a vendégmunkások között. Találkoztak olyan esetekkel, amikor egyikük elvesztette a munkáját, az albérletben, vagy szálláson vele együtt lakók összefogtak, elbújtatták, vagy kifizették egy havi szállását és próbáltak új munkahelyet keresni számára. Hiszen átérzik egymás problémáját, tudják, milyen nehéz és kiszolgáltatott helyzetben vannak és az otthon maradottak mennyire számítanak a haza küldött pénzre.
