Akit szeretünk azt nem felejtjük el – Dr. Mester Edittől búcsúztak
A tél beköszöntével fokozottabb figyelmet kapnak az elesettek, a hajléktalanok. Karácsony ünnepének közeledtével megsokasodnak a segítségre kinyújtott kezek. A segítség – magánszemélyektől, mecénásoktól, szervezetektől – nem csak adományokban ölt testet, hanem lelki vigaszt adó különböző rendezvényekre való meghívásokban is. Az ünnepségek csúcspontját a már több évre visszatekintő hagyománnyá vált Fenyőfa est adja.
A Mosonmagyaróvári Hajléktalan Szolgálat invitálására közel 60 fedélnélküli meghatottan várta az év legszebb napjának ünnepét december 23-án a Hajléktalanok Átmeneti Szállásán. Minden meghívott érezte, tudta, hogy itt és a ma nem a minél hangosabb, csillogással teli, fénnyel, illúzióval feldíszített karácsonyt kell ünnepelni, hisz az a Karácsony valódi üzenetét eltulajdonítja, kisajátítja. A szeretet ünnepe a valódi odafigyelésről, a bensőséges kapcsolatról szól.
E fundamentumra épült Szépe István, a szolgálat szakmai vezetőjének ünnepi köszöntője. Hangsúlyozta, hogy városunkban senki ne legyen fedél nélküli, lakhatásra alkalmatlan épületben tartózkodó. Vegyék igénybe a Hajléktalan Szolgálat szolgáltatásait és itt, az intézményben a segítségükkel igyekezzenek időben megbecsülni és célirányosan kihasználni a mulandó időt, a hajléktalanságból való mielőbbi kikerülésért. A siker zálogának tekintsék a három isteni erényt, a hit, a remény, és a szeretet komplexitását. Csak így tudják biztosítani bizonytalanságaik megszüntetését, akaratuk megacélozását, szükség szerinti önmaguk rossz beidegződéseinek legyőzését. A szakmai vezető a köszöntő végén a jó kívánságait egy Ady Endre idézettel zárta: „De jó volna ünnepelni odahaza!”
Szépe István az ellátottak nevében is megköszönte az egész évben nyújtott segítséget, adományokat az anonim magánszemélyeknek, szervezeteknek, közösségeknek, mivel egy rászorulónak az év minden napján egyformán szüksége van a segítségre. Kiemelte a Rotary Club már tradícióvá vált áldozatkészségét, külön megemlékezve Nagy László aktív támogatásáról, aki már nem lehet közöttük; őt mindnyájan elveszítették.
Az est színesítését vállalta és sikeresen teljesítette a szálló lakóiból alakult előadói kör. Karácsonyi versek és énekek előadásával meghatóan lepték meg a jelenlevőket. Feltolultak az emlékek, felszínre tört a múlt és a jelen fájdalmas különbsége, s ez könnyeket csalt a szemekbe.
A műsort követően a múlt emlékei kerültek ismét terítékre. Az ünnep méltó keretet adott az ellátottaknak és a szolgálat dolgozóinak, hogy megköszönjék az intézmény hőn szeretett orvosának odaadó munkáját. Dr. Mester Edittől búcsúztak, aki nyugdíjba vonul a hajléktalan szolgálatnál eltöltött több mint egy évtizedes aktív munkásságát követően. Hiányozni fog, hisz mikor szükség volt segítségére, csak rá kellett nézni, ahogy szakmailag kezelte az ellátottakat, és mellette mindig volt hozzájuk egy-egy emberi, bátorító szó. Törődés volt minden mozdulata és lelke mélyéből, egész lényével a rábízottak jövőjét tartotta szem előtt. E tény vezérelte a szakmai vezető köszöntőjének utolsó gondolatát, mely egy szólást idéz:” az emlékezéshez nem emlék, / hanem szeretet kell, / s a kit szeretünk, / azt nem felejtjük el/”. És mi nem felejtünk!
A karácsonyi ünnepség további részei a hagyományról szóltak. Mint minden karácsonykor az idén is a Rotary Club alapvetési gondolata, a „Cselekvő humanizmus” öltött ismét testet. Személyesen, jókívánságok kíséretében 50 db. tartós élelmiszerrel teli ajándékcsomagot nyújtottak át a legrászorultabb embertársainknak. Új színfoltként az Aqua Szolgáltató Kft. is aktív szerepet vállalt a hajléktalan intézmény lakóinak támogatásában. Önzetlen munkatársi gyűjtőakciójuk révén ők is 25 tartós élelmiszercsomaggal segítik a rászorultakat hétköznapjaik megkönnyebbítésében. Szintén a szociális érzékenység mintapéldáját adta a meghitt ünnepség zárófejezete. A város önkormányzata a „hétköznapi” téli krízis ellátási kötelességének tekintett meleg szoba (konténer), meleg étel (krízisétkeztetés) programon túl karácsony estéjén minden fedél nélkülit ünnepi vacsorán látott vendégül.
Bízunk benne, hogy az elkövetkező esztendőben hasonló színvonalas vendéglátásban részesülhetnek városunk legrászorultabbi embertársai, azon gondolattal kisérve, hogy az érdekeltek szám életük jobbrafordulásával csökken.
Szépe István
2015/1
