A kilencvenedik születésnapját ünneplő Illés Béla otthonában szerette volna fogadni az őt felköszöntő dr. Árvay István polgármestert, ezért arra kérte családját, hogy erre az alkalomra hozzák ki őt a kórház krónikus osztályáról. Meghatottan hallgatta a miniszterelnök üdvözlő sorait, majd mesélni kezdett.
Béla bácsi a Felvidéken, Szimő községben született, ötödik gyerekként a tíz közül. Nagyon szegények voltak – a négy fiúgyereknek csak egy bakancsa volt.
1945-ben katona lett, orosz, német foglyokkal került lágerbe Pesten. 370-en közülük hidat és vasutat javítottak. Menekülését annak köszönhette, hogy Cseh-Morvaországba vagoníroztak fiatalokat, így mivel ekkor még szlovák állampolgár volt, ő is közéjük került. Lerongyolódott ruháiban kereste otthon az akkor már áttelepített szüleit, akikről híre sokáig nem volt. Később lelt rájuk: egy kitelepített sváb család házába költöztették őket Levélre, így kerültek Magyarországra.
Béla bácsi 1946-ban nősült. Felesége, Varga Irma három leánygyermekkel ajándékozta meg, Mária, Andrea és Éva gondoskodnak ma róla. Aktív éveiben dolgozott a Timfölgyárban, de 1952-ben a Mofémhoz kötötte az életét, onnan ment nyugdíjba 34 év után. A galvanizálóban, tízezer literes nikkel krómfürdőben lenni, éveket a savazóüzemben tölteni, kemény munka volt minden ott dolgozó számára. A család 1965 óta él Mosonmagyaróváron. Mindig dolgos, gyermekeit szerető édesapa volt, lányai így emlékeznek vissza az együtt töltött évekre. Noha gyerekként legtöbbet a szalmakazalban, a padláson játszottak, nyaranta mégis eljutottak a Mofém üdülőbe, jártak Fonyódon, és sokat megfordultak még az egykori NDK területén is. Béla bácsi nyugdíjba vonulását követően még 14 évig a városgazdálkodóknál volt három műszakban éjjeli őr az egykori orosz laktanyában. Később már csak kertészkedni szegődött, de 81 éves koráig még aktív életet élt. Élete párját 2008-ban veszítette el, azóta kicsit szomorúbbnak érzi az életet, noha lányain kívül 5 unoka és 5 dédunoka igyekszik szebbé, boldogabbá tenni mindennapjait.
Vizsy-Gombosi Lilla
2015/4
