Idén tizedik alkalommal rendezték meg Mecséren a hagyományőrzést és kulturális közösségépítést lelkületében mindannyiszor elkötelezetten képviselő Ladikos Fesztivált. Az új helyszín a kezdetben már megszokotthoz közeli partszakasz volt, a mulatság napja pedig az eddigiekkel ellentétben június első szombatjára, 6-ára került át.
A Ladikos fesztivál közösségteremtő ereje minden évben kétségbevonhatatlan, hangulata meghitt, baráti, nyitottsága pedig mindannyiszor magával ragad bennünket, de idén a ragaszkodás a tetőpontjára hágott. A zenekarok és a közönség egymást serkentve küzdöttek a nap múlása ellen, megannyi visszataps és dacos időhúzás jellemezte ezt a varázslatos estét, melyben szárnyunkat vesztett felnőttként is megértettük az őszinte gyermeki óhajt: bárcsak sose érne véget!
A nap a hagyományokhoz híven köszöntőkkel, valamint a mecséri iskolások és óvodások ügyes műsorával indult, melyet sorban követett a Lébényi Liszt Ferenc Vegyeskar, az Aranymálinkó Gyermek Táncegyüttes és a Magyarpalatkai Banda. A hangulat megalapozása után Boka Gábor a szokásos és mindig új tagokkal bővülő Mecséri Színitársulattal karöltve adta elő a magyar kultúra egyik legkülönlegesebb meséjét, amelyben a rossz végre nem csupán megbűnhődik, hanem jó útra is tér: Fazekas Mihály Lúdas Matyiját.
Ezt követően ismét a fesztiváltól megszokott sokszínű népzenei paletta került középpontba. A Jászság Népiegyüttes után a dél-amerikai hagyományokat megidéző Los Andinos, Nyitrai Mariann és az erdélyi Üsztürü Zenekar, Kubinyi Júlia és a Dűvő Együttes következett, majd a Cserók Néptáncegyüttes „Kiscsipással” és Bandájával, illetve az Etnofon Zenei Társulás. Szalóki Ági együttese a sugárzó kedvességnek köszönhetően bámulatosan szót értett kicsikkel és nagyokkal egyaránt, a „még nagyobbaknak” pedig a Gázsa Zenekar adta meg ezután az este lendületét.
A Búzaiak és az Eszterlánc Együttes Szilágyi Anna, Takács Anna, Takács Piroska néni és Dresch „Dudás” Mihály közreműködésével nyűgözték le a közönséget, őket követően pedig Ferenczi György és a Rackajam művelt elképesztőt a színpadon. Ferenczi elképesztő elánnal zárta fellépésüket, feladva a leckét az utánuk jövőknek
Az este zárókoncertje ahhoz az együtteshez köthető, akik szinte már hazajárnak Mecsérre és a Ladikos Fesztiválra, és bármely napszakban lépnek is fel, tornádóként söpörnek végig a környéken: a Söndörgőhöz. A visszataps ekkor sem puszta udvariasságból történt, a dinamikus délszláv népzenét preferáló Eredics-fiúknak és Buzás Attilának többször vissza kellett térniük a színpadra.
A Ladikos Fesztivál tehát tizedjére is elérte a célját. Erre pedig mind a közönség, mind a falu, mind pedig Henics Tamás és a szervezők köre igazán büszke lehet.
Tamás Katalin
2015/11
