Jövőre lesz öt éve, hogy Kótai László atya 18 évi tatai szolgálat után Jánossomorjára került. A soproni születésű, de fertődi illetékességű római katolikus lelkipásztorral az adventről beszélgetünk.
– Hogy fogalmazná meg az advent jelentőségét?
– Az advent, a karácsonyi készülődés ideje, mondhatni, hogy az Ábrahámtól Jézusig eltelt 1800 évnyi Messiás-váró történelmi advent rövidített formája. Lelki felkészülés Jézus Krisztus megszületésére. A karácsony születésnap, az előtte lévő négy hét pedig az előkészületekkel telik el. Ha a karácsony nem illeszkedik bele szervesen az életünkbe, ha az adventet nem a lelki megtisztulásra és felkészülésre használjuk, akkor az ünnep átmegy rajtunk, és szinte észrevétlenül múlik el.
– A Karácsonyt különbözőképpen közelíthetjük meg, de a hívő ember számára nyilvánvalóan kiemelkedik a spiritualitása.
– Valóban. Az advent egyes vasárnapjainak más tartalma, más a szerepe. A vigilate (virrasszatok!), az orate (imádkozzatok) igék a lelki megtisztulásra serkentenek. A gaudete (örvendjetek!) az evangéliumra utaló harmadik (öröm) vasárnapjának jelmondata, mintegy előrevetítve az adventi időszak végének jelentőségét, hogy Legyen! (meg a te akaratod), hogy bennünk is megszülessen Jézus.
– Mi a feladta adventkor a lelkipásztornak?
– Papnak lenni, hivatás. A lelkipásztor sohasem civil, benne nem lehet különválasztani az egyént, a munkát, a magánt és a hivatalosat, ez bennem is egyetlen szerves egész. A fő feladatom, hogy sugározzak, hogy segítsem az embereket megtalálni a helyes utat, és ezzel is szolgálni az Urat. És ez nem csak Karácsonykor van így, hanem folyamatosan és szüntelen.
– Mondják, hogy az advent szinte mindig azonos események sorozata. Mégis, az éjféli misén sok-sok templom megtelik.
– Úgy érzem, hogy Isten a papjain, így rajtam keresztül is üzenni akar az embereknek. És nekem az a dolgom, hogy mindenkori szolgálatom helyszínein szóljak a felnőtteknek és a gyerekeknek. Prédikációim első része oktató-tanító jellegű, sokszor használok fel személyes történetet, elevenítek fel emléket, de szoktam idézni irodalmi műveket is. A legvégén pedig összefoglalom az elmondottakat, levonom a tanulságokat. Én bízom az emberekben. Fiatalban és a korosabban egyaránt. A hitét ajándékba kapja az ember; igaz, az már rajta is múlik, mire és hogyan használja, mert a hit: szív, lélek és értelem. És bár a tapasztalatok révén a Biblia olvasásakor megannyi ismert példabeszéd, ige kap új értelmet, hívőnek lenni nem életkor kérdése.
– Hogy telik el a személyes karácsonya?
– Mint mondtam, az életem szolgálat. A karácsonyt is a hivatásom, a templombeli események, a gyülekezeti élet szabja meg. De talán mégis…. A pásztorjátékot követő szentmise és az éjféli mise között van egy kis időm, amit a fény szimbólumaként állított kicsi karácsonyfám mellett töltök áhítatos, örömteli csöndben. Imádkozom. Ez az én bizalmas, bensőséges együttlétem a bennem újjászülető Krisztussal.
László Atya! Köszönöm a beszélgetést. Áldott ünnepeket kívánok!
Vizsy Ferenc
2015/20
