Az 1956-os mosonmagyaróvári gyilkos sortűz túlélői közül ma már csak ketten élnek. Egyikük Gábor Józsefné, Ági néni, aki tizenhat éves korában élte meg az ’56-os forradalmat. A sortűzben mindkét lába megsérült, bátyját pedig elvesztette.
Ági néni lapunknak idézte fel azt az 1956-os borzalmas napot. Mint mondja: azóta is ahányszor kimegy az ipartelepi laktanyához, mindig előjönnek a fájó emlékek. Gábor Józsefné tizenhat éves volt a forradalom idején. Október 26-án édesapja megtiltotta neki, hogy elmenjen a felvonulásra sőt, még be is zárta a lakásba, ám kiszökött. Mint mondja: rengeteg ember gyűlt össze az utcán, ő elvegyült a tömegben. Az ipartelepi laktanyához tartva több gyárból is csatlakoztak hozzájuk a munkások. Menet közben bátyjával is találkozott, így együtt mentek. Emlékei szerint kilenc óra után értek a laktanyához. Senki sem gondolta, hogy a katonák lőni fognak.
Ági néni felidézte: egy tiszt lépett a tömegben elől állókhoz és kérdezte, hogy mit akarnak. A vörös csillagot szerették volna levetetni az épületről. Ezt követően szabadult el a pokol, sortüzet és kézigránátokat zúdítottak a tömegre a laktanyából. Mindenki hasra feküdt a lövedékek elől menekülve.
„Szörnyű volt, soha nem felejtem el azokat a perceket.” – hangsúlyozta Gábor Józsefné. Mint mondta: a gépfegyverek elhallgatása után csend volt a téren, csak a sebesültek jajgatása hallatszott. Körülötte mindenhol halottak és sérültek voltak, majd meglátta bátyja vérző fejét, aki élettelenül feküdt a földön. Látta továbbá barátnője véres szoknyáját. Mint mondja: sokkal többre nem emlékszik az ezután történtekről. A sortűzben ő is súlyosan megsérült, a lábába fúródott szilánkokat például hat év múlva operálták ki. A sebhelyei ma is látszanak, ám sokkal mélyebbek a lelkében lévő sebhelyek – testvére elvesztése -, amik szintén soha nem fognak begyógyulni.
