Ezerkilencszáz… évben, valamelyik olimpia, talán Atlanta előtt, nagyjából a jó Horn kormány félidejében esett. Történt, hogy a kormány sporttörvényt hozott, azt fikázni érkeztek ketten a városba egy napos, kora nyári délután. Meg is volt hirdetve, persze nem mit tudom én hol, a lényeg, menni kellett hivatalból, lehet mondani, meg egy baráti futballmeccsen szereplés miatt is. Szóval napos, kora nyári délután megérkeztek ők, a helyszín az épp ellopófélben leledző egykori vállalati csónakház, a lopás nem általuk. Deutsch vezette a fekete BMW-t, Orbán, a főnök volt az utas. A tájékoztató az étterem, vagy klubhelyiségben zajlott, némi sport közeli érdeklődő, meg politika közeli helyezkedő előtt. Orbán fekete csíkos piros nyakkendőt viselt, a fénylő fekete szemű, hajú, bozontos másik kigombolkozott. Morcos képpel bírálták a kormányt, hogy így meg úgy, a törvényt, semmi se volt jó nekik, aztán jött a meccs.
FIDESZ – Helyi Képviselők! Salakon, kispályán, napos időben, tucatnyi érdeklődő, szimpatizáns, politikus, politikusfeleség, más feleség előtt. Orbán beöltözött, sprintek, gimnasztika, Deutsch viszont nem volt sehol. Deutsch el BMW-stől, foci helyett nőhöz mehetett, gondolom. S neki volt igaza.
Mi, helyiek fehérben, a FIDESZ amolyan Milan színekben állt neki, s a kezdősíp után élményben volt részem. Hozzám került a labda, bemelegítettem ugyan, de még jóformán nem voltam jelen, s mire eszméltem, Orbán személyesen rontott rám, volt, nincs labda. Letámadás! Labdám sehol, még kis tüske is ért, NB valahányas, de profi kezdés. Zömök test, köteg dinamika távozott a kapunk felé, nem mondom, hogy lestem, inkább csak álltam ott.
Kiegyenlített lett aztán a játék, pár gól is esett, a Deutsch csak nem került elő. Egy lövésem is akadt, a gyenge kísérlet épphogy eljutott a kapuhoz. Pap doktor védett, harcias növénynemesítő, talán.
A második játékrészben, amúgy félidő, Szabó csapattársunk meg akarta kötényezni Orbánt. Kötény a lábak közt átgurított labda. Szabó, akkor kezdő ellenzéki, később polgármester, még később meghurcolt kormánypárti és csaknem mártírrá félretolt képviselő vetemedett a cselre, még, mint zöldfülű. Az igazság, hogy Szabó profi volt, s mint ellenfele, maga is focizott valaha, de a szándékolt kötény elakadt, nem sikerült, a kicsi, izomgolyó Orbán összevágta bokáit, s már viharzott is a kapu felé.
Történelmi csere következett. Csapatkapitányunk a jó Tóni, egykori nyomozó, akkor nagyszájú ellenzéki képviselő, későbbi tízgyerekes sztárügyvéd azonnal lehívta a könnyelmű, a játékot, s így magát a történelmet is, tán át se gondolva, kurucosan alakítani vágyó Szabót.
Tréfa volt, véget ért, s a tiszt, a többit tudjuk úgyis. Az anyja tiszt!
2015/6
