A megújuló természet még akkor is reménységgel tölti el az embert, ha amúgy nem sok okot talál rá. Nekünk, magyaroknak a márciusi forradalom mámorával telített tavasz különösen fontos, akkor is a jövő bizakodásával teli, ha tudjuk 1849 nyárutójának történéseit. S a feltámadásban való remény a harmadik pillére annak a hitnek, ami átsegít bennünket minden nehézségen. Kereszthalálával nem szabadította meg a ugyan Krisztus az emberiséget a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
Amikor a húsvétot ünnepeljük, akkor több mint kétezer éves hagyomány szerint járunk el. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtjének emlékére önmegtartóztatásra tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik, s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól. Virágvasárnap a húsvétvasárnap előtti vasárnap, nagyböjt utolsó vasárnapja. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe, ahol a nép ünnepelte. Ilyenkor hagyományosan barkát szentelnek, s körmenetben vonulnak be a templomba.
A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek az év ugyanazon napjára. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.
A 6. században alkotta meg Dionysius Exiguus azt az eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának.
A katolikus egyház 1581-ben kánonban rögzítette azt a számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát.
2015-ben április 5-én lesz húsvétvasárnap, míg jövőre ismét márciusban ünnepeljük Krisztus feltámadását, s teszünk hitet az élet mellett.
Az egész világ – amelyet szeretnénk stabilnak, elrendezettnek, s folyton fejlődésben lévőnek tudni – mozgásban van körülöttünk. Birodalmak omlottak össze, országok tűntek el és keletkeztek, hitek és remények porladtak szét, s alig lelünk némi kapaszkodót. S akkor hirtelen beköszönt a tavasz, s olyan erővel tör ránk az élet igenlése, hogy magunk is csak ámulunk. S ráébredünk hirtelen, hogy a mélyen gyökeret eresztett hit az, amiből ez a remény táplálkozik.
Engedjük hát, hogy átáramoljon rajtunk, s segítsen bennünket a holnapig!
Böröndi Lajos
2015/6
