Múltidéző rovatunkban ezúttal egy csaknem harminc évvel ezelőtti eseményt elevenítünk fel, amikor 1989. szeptember 11-én nulla órától megnyitotta Magyarország az Ausztria felé vezető határt Hegyeshalomnál a keletnémet menekültek előtt. Ezen történelmi esemény aktív részese volt Hushegyi Róbert, aki azon az éjszakán is határőrként szolgált az átkelőn. Személyes visszaemlékezései segítségével elevenítjük most fel a történteket. A nyugállományú alezredes egyébként a „Határőrök voltunk” címmel megjelent könyvében is részletesen foglakozik ezzel az eseménnyel.
A magyar határ keletnémetek előtti megnyitása a berlini falból kivert első téglát jelentette. – sokan így vélekednek arról az eseményről, ami 1989. szeptember 11-én, majd az azt követő napokban történt Hegyeshalomnál. Tény, hogy Magyarország a keleti tömb első országa volt, amely megnyitotta a nyugati határait és lehetővé tette egy másik szocialista ország, az NDK nálunk tartózkodó állampolgárainak, hogy menekültként nyugatra távozzanak.
Ebben az időben a hegyeshalmi átkelőn szolgált századosi rendfokozatban Hushegyi Róbert. A ma már nyugállományú határőr most is tisztán emlékszik azoknak a történelmi napoknak minden mozzanatára. „Már a nyár folyamán számos információt kaptunk arról, hogy rengeteg NDK állampolgár érkezett Csehszlovákia felől és a Balaton környéke is tele van velük. Egyre csak gyűltek az országban a keletnémetek. Tudni lehetett, hogy valami készül.” – emlékszik vissza az előzményekre Hushegyi Róbert. Mint mondta: nyár végén egyre több NDK állampolgárral szemben intézkedtek, akik megpróbáltak illegálisan átjutni a határon. Az elfogott határsértőket eleinte Győrbe vitték vissza, később aztán a vizsgálat lefolytatása után már a mosonmagyaróvári állomásra, szeptember első napjaiban aztán már csak Hegyeshalomba. A nyugállományú alezredes szerint ebből is látszott, hogy enyhül a szigor és valami készülődik. Hozzátette: a határnyitás előtti napokban gyakorta fordult elő, hogy egy napon többször is elfogták ugyanazt az embert, ám ennek ellenére újra próbálkozott.
Hushegyi Róbert mint mondja: máig tisztán emlékszik arra az éjszakára. Szeptember 10-én családi okok miatt szabadnapot kért. Este otthon nézte a televíziót, amikor a Hét című műsorban Horn Gyula, akkori külügyminiszter a vasárnap esti élő adásában bejelentette, hogy szeptember 11. nulla órától a Magyar Népköztársaság megnyitja a keletnémet menekültek előtt az Ausztria felé vezető határt. Fél óra múlva már csengettek is nála, hogy azonnal menjen ki az átkelőre. Nem sokat tétovázott, rövid időn belül már szolgálatban is volt. Parancsnokától megkapta a feladatot, hogy szervezze meg az éjszakai szolgálatot. Eszerint éjfél után a kilépő oldalon sorkatonák nem, csak a hivatásos állomány lehetett szolgálatban. Néhány óra alatt behívatta a hivatásos kollégákat és este tíz órára már minden készen állt a keletnémetek előtti határnyitásra.
„Ekkor már egyre gyűlt a tömeg a sorompó előtt. A parancsnokom kiküldött, hogy nézzem meg, hányan lehetnek. Azonban csak az átkelő épületének sarkáig mehettem, ám onnan is látszott, hogy rengetegen vannak. Az autópálya kilépő oldalán az összes sávot elfoglalták és békésen várták az éjfélt.” – emlékszik vissza Hushegyi Róbert. Elmondta: kollégáival nagy volt a bizonytalanság köztük, hiszen írásban nem, csupán szóbeli parancsot kaptak a határ megnyitására. Így senki sem tudta, hogy később mit kérnek majd számon rajtuk. Eljött aztán a pillanat, amikor felnyitották a sorompót és megindult a tömeg. „Az volt az utasítás, hogy engedjünk át mindenkit, aki érvényes keletnémet okmányokkal rendelkezik. Az öröm mellett akkor még látszott a bizonytalanság és a félelem is a szemükben, hiszen nem tudták, mi vár rájuk. Másnap már csak az öröm látszódott” – idézte fel. Hushegyi Róbert feladata volt ezekben az órákban, hogy a diplomata sávon kiszűrje mindazokat, akik a „zűrzavart” kihasználva illegálisan próbálnak átjutni a hátáron. Akadt is több ilyen, főként török és román állampolgárok. „A felfedésük viszonylag egyszerű volt. Aki minket figyelt és nem örömujjongással ment át, őket kivettük a sorból ellenőrzésre.” – tette hozzá az alezredes. Az éjfél utáni első három órában ezerkétszáz keletnémet hagyta el Magyarországot Hegyeshalomnál.
„Ennyi örömében síró embert még nem láttam, mint azon az éjszakán. Több százszor hallottuk, hogy „danke”. Volt, aki babakocsival rohant át a határon, amiről később kiderült, hogy több tucat palack pezsgőt rejtett, amit az osztrák oldalon örömmel bontottak ki. Csodálatos érzés volt részt venni ebben a történelmi eseményben. Közel három évtized után is tisztán emlékszem minden percére. Mint ahogy az azt követő napokra is, amikor buszokkal és vonatokkal több ezren lépték át a határt örömujjongva.” – hangsúlyozta Hushegyi Róbert. Hozzátette: a határnyitás általános megítélése az esemény után hosszú évekig bizonytalan volt, sokáig nem is beszélhettek erről. Ma már azonban kijelenthető, hogy valóban a berlini falból kivert első téglát jelentette.
Retro rovatunk állandó segítője Ferencz Tibor, aki páratlan fotógyűjteménnyel és egyéb visszaemlékezésekkel rendelkezik a város elmúlt évtizedeiről. Ezt folyamatosan bővítve a nagyközönség előtt is bemutatja „Mosonmagyaróvár Retro” címen a legnagyobb közösségi oldalon. Ebben a témában Ferencz Tibor az elmúlt időszakban több könyvet is megjelentetett már. Legutóbb, a napokban jelent meg „Mosonmagyaróvár régi fényképeken ésés képeslapokon II.” című kötete. (A könyvek megvásárolhatók a Huszár Gál Városi Könyvtárban , a Pergamen Papírboltban, Vecsey Tamás órásmesternél, a Puci és Gábor papírboltban, valamint a Fehér Ló Közösségi Házban.)
