Azt mondja a rádió, hogy egy bő év múlva minden településen szélessávú internet lesz, s Magyarország előkelő helyet foglal majd el Európában a lefedettség tekintetében.
Kár, hogy ezt nem hallották azok, akik a robogó vonaton próbálnak netezni vagy netán telefonálni. Bizonyára örültek volna neki, hogy a “nincsen térerő” mondat egy év múltán értelmét veszti. Hogy nem kell várniuk arra, hogy a nemzetközi gyors átérjen a határon. Vagy azok, akik kis falvakban élnek, de hiába váltanak szolgáltatót, telefonálni csak a szoba egyik sarkából tudnak, vagy jobb esetben a kert végéből.
Amikor a legnagyobb szolgáltató cégek Magyarországra települtek, el kellett volna látni őket egy országtérképpel, hogy tudják, hogy ennek a nem is olyan túl nagy országnak hol vannak a határai. Mert a határszéleken egyáltalán nincsen térerő. Illetve van, csak az a szomszéd országé, amire automatikusan rákapcsolódik a kütyü, ha nem vigyáz az ember. S akkor a szomszédját is nemzetközi vonalon hívja.
Talán arra is fel kellett volna hívni a figyelmet, hogy nem az az igazi verseny, hogy mindenki Budapest ötödik kerületében akar szolgáltatni.
Ezért is tűnik értelmetlennek, sőt kimondottan bosszantónak, hogy lassan már mindent interneten kötelező intézni. Mert ehhez utazni kell, kocsiba ülni. Mint tettem én a múltkoriban, amikor a Feketeerdei úti temető parkolójáig kellett elmennem, hogy a netre fel tudjam tölteni mobil eszközömmel a postamunkát.
Ott volt térerő.
De sebaj, egy évet ki lehet bírni. Csak aztán valóban észre is vegyük, hogy a nagy fejlődésben akad olyan szolgáltató, amelyik lefedi az országot. Nem csak a sűrűn lakott nagyvárosokat.
Vagy talán a rádióban hallottak is csak a kommunikáció részének foghatóak fel?
Böröndi
2016/2
