A harminc évvel ezelőtt, 1987. augusztus 20-án életmentés során hősi halált halt bajtársaikra – Sántha Ferencre és Sághi Lászlóra – emlékeztek a mosonmagyaróvári tűzoltók a darnózseli temetőben. Hősies helytállásuk, kiemelkedő bátorságuk máig valamennyi tűzoltó számára példaként szolgál.
Bizonyára sokan emlékeznek még a harminc évvel ezelőtt, a mosonmagyaróvári duzzasztóműnél történt tragédiára, ahol két tűzoltó veszett oda életmentés közben.
Harminc évvel ezelőtt, 1987. augusztusában négy fiatal nő kerékpáros- és vízi túrát szervezett a Szigetközben. Augusztus 19-én két kenut kölcsönöztek, hogy másnap a Mosoni-Dunán eveznek vissza Győrbe. Augusztus 20-án reggel szálltak vízre. Mivel mindannyian jó úszók voltak, mentőövet, mentőmellényt nem viseltek. Vízi jártassággal nem rendelkeztek, a vízen elhelyezett bójának nem tulajdonítottak jelentőséget, figyelmen kívül hagyták a mosonmagyaróvári duzzasztómű megközelítését tiltó, szabályosan elhelyezett jelzéseket.
A duzzasztómű építményét hídnak vélték, ami alatt át akartak evezni. A zsilipnél észlelték az erős vízzúgást, vízszintkülönbséget, de ekkor már nem tudtak visszafordulni. A kenuk a zsilipek közvetlen közelében veszélyesen örvénylő áramlatba kerültek és bár az utasok próbáltak a duzzasztómű középső pillérjénél a betonba kapaszkodni, az erős vízsodrás ezt megakadályozta és felborultak. Az egyik lánynak sikerült a partra úsznia, ahonnan segítséget hívott és két társát sikerült is kimenteni, azonban a negyedik lányt nem találták.
A helyszínre érkező tűzoltó egységek a Mosoni-Duna duzzasztómű alsó partján a rocsó lerakását követően azonnal megkezdték az eltűnt lány felkutatását. Mivel a partról látták, hogy a zsilip lábánál dobál valamit a víz – ám azt azonosítani nem tudták -, a vízfolyással szemben a folyó hossztengelyében haladva próbálták megközelíteni a zsilipet. Attól tíz-tizenöt méterre már látták, hogy nem emberi testet, hanem mentőmellényhez hasonló tárgyat pörgetett az örvény. Ekkor meg akartak fordulni a csónakkal, evezőjükkel is segítve a fordulást, azonban a csónak nem fordult. Egyre közelebb kerültek zsiliphez, majd orral ütköztek a vízszintes hengerként örvénylő vízzel. A víz a hajótestbe tódult, keresztbe fordította azt és a rocsó hátsó részébe csapódott. A csónak felborult és a benne tartózkodó tűzoltók a vízbe estek. A parton lévő bajtársaik mentőkötelekkel azonnal megkezdték a mentésüket. A négy tűzoltó közül kettőt sikerült a parton lévő bajtársainak kimenteni, azonban ketten, Sántha Ferenc és Sághi László hősi halált haltak.
A hős tűzoltókat 1987. szeptember 8-án katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra a darnózseli temetőben.
Az elhunyt tűzoltókról a kollégák nem feledkeztek meg, minden évben méltó módon, a sírhelyek koszorúzásával adóznak a szolgálatteljesítés közben elhunyt bajtársaik emlékének, fejet hajtva hivatástudatuk, bátorságuk, áldozatkészségük előtt. Így tették ezt pénteken, a harmincadik évfordulóhoz közeledve is.
