Veszélyes, invazív rák terjed a Lajtában Mosonmagyaróvárnál. – hívja fel a figyelmet Liziczai Márk, az ELTE biológia-kémia szakos hallgatója.
A jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) Észak-Amerikai eredetű, az Egyesült Államok nyugati területein, illetve Kanadában is megtalálható. A faj kifejlett példányai néha akár a húsz centiméteres testhosszt is elérhetik és extrém esetben akár 20 évig is elélnek. A jelzőrák, vagy másik nevén amerikai folyamirák rendkívül jól alkalmazkodik különböző élőhelyekhez, így iszapos folyókhoz, tavakhoz is. – mondja Liziczai Márk. Hozzátette: a jelzőrák az 1960-as években került először Európába, sajnos Magyarországon is folyamatosan terjed, mára számottevő populációi élnek például a Rába vagy a Dráva vizében.
„A jelzőrák előfordulása a Lajtában korábban nem volt igazolt, terjedésének ezen útvonalára most derült fény. Testvérem vette észre a folyóban mozgó rákokat. Mindenképpen meg szerettem volna bizonyosodni róla, hogy védett, őshonos faj egyedeiről van-e szó, vagy esetleg valamelyik idegenhonos rák telepedett meg itt. Sajnos utóbbi igazolódott be. Az állat a Lajta főágából, a Halászi úti mentén került elő, bő két kilométerre a Lajta és a Mosoni–Duna összefolyásától.” – hangsúlyozta Liziczai Márk. A szakember elmondta: a jelzőrák egy inváziós faj, ami azt jelenti, hogy korábban nem volt jelen a hazai élővilágban, de sikeresen megtelepedett és gyors terjedésbe kezdett. Hasonló ökológiai szerepet tölt be vizeinkben, mint a három őshonos tízlábú rákunk (a folyami, a kövi és a kecskerák), viszont sokkal jobban tud alkalmazkodni a megváltozó környezeti feltételekhez, ellentétben a vízminőségre kényes folyami és kövi rákkal. Gyors szaporodásával, hatékony terjeszkedésével kiszorítja őket élőhelyükről. A súlyosabb problémát azonban a rákpestis okozza. Ezt gombabetegséget a jelzőrák terjeszti, ami rá az esetek többségében teljesen ártalmatlan, míg az őshonos fajok számára végzetes. A kórokozó aktív terjesztésével képes teljesen legyengíteni a hazai rákfajok állományait, és később elfoglalja a megüresedett élőhelyeket. Ahol a jelzőrák megjelenik, onnan valamennyi őshonos, és egyébként védett rákfajunk jellemzően rövid idő alatt teljesen kipusztul. Mindezek mellett a folyók partfalaiban is komoly károkat okozhat ásásával.
Liziczai Márk hangsúlyozta: a Lajtában való terjedése leginkább azért aggasztó, mert nagyon könnyedén kijuthat a Mosoni-Dunába, ahonnan a Duna teljes hazai vízrendszerében szétterjedhet. Azokban a folyókban, ahol már stabilan megtelepedett, a faj kiirtása szinte reménytelen, gyors ütemű terjedése azonban lassítható. Fontos, hogy ha valaki horgászás közben kifogná példányait, azokat semmiképpen se engedje vissza a vízbe. A jelzőrák egyébiránt fogyasztható, étkezési célú felhasználása ajánlott. A hazai fajok védelméért azonban a horgászok a jelzőrák állományának ritkításán kívül is sokat tehetnek. Fontos lenne ugyanis, hogy fertőtlenítsék eszközeiket két különböző vízben való horgászás között, hiszen a jelzőrák által terjesztett rákpestis kórokozóját könnyű átvinni a horgászáshoz használt eszközökkel egy korábban betegségtől mentes vízbe.
