Ma 2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta napja van. Holnap Lázár, Olimpia napja lesz.

Önzetlen emberek az Ipartelep jövőjéért

Mosonmagyaróvár Ipartelep nevű városrésze annak a K.u.K. időkben idetelepített Lőporgyárnak köszönheti létét, amely működésének 10 éve alatt is sok ezer embernek adott munkát. A trianoni diktátum nyomán bezárt katonai létesítményből szerencsére új gyárak (Timföld-, Műselyem- Kefe-, Lengyár) születtek. Az emberek letelepedtek, és kertes lakóházaik lassan összekötötték az ipari területet a várossal. A jobbára magánérdek vezérelte építési periódusok miatt ma meglehetősen vegyes az ipartelepi látkép. Van tehát mit helyrehozni! Talán ezért is emelte ki az 1995. évi rendezési terv a rendezettség fokozását, az értékvédelmet, a településrész szerkezetének megőrzését, az egyedi épületek és zöldfelületek megóvását. Ez azonban nem lehet kizárólag az önkormányzat feladata, kezdeményezően kell közreműködniük az ott élőknek is.

– Az 1999-ben megalakított Ipartelepi Lakosok Egyesületének többek között az is a feladata, hogy aktívan vegyen részt a helyi közéletben, segítsen az értékmegőrzésben, értékteremtésben, tájékoztassa a lakosokat a közügyekről, kulturális és sportprogramokat szervezzen, és ha a kell, védje a 2014-ben centenáriumát ünneplő Ipartelepen lakók érdekeit – mondja Mandl Andrásné Nelli, a szervezet elnöke.

Nem vállaltak sokat?

Évtizedekig ott éltem, ott voltam iskolaigazgató, ismerem a területet, szeretem az embereket, tudom, hogy hol szorít a cipő. Kétségtelen, hogy van feladat bőven, de szerencsére sokan vagyunk, akik érdemben akarunk tenni a környezetünkért. Szeretnénk elősegíteni az itteniek kötődését, hitet adni, hogy innen is lehet magasra jutni.

Gyerekeimmel gyakran járunk a Bartók Béla út sarkára gesztenyézni…

Látja, ezt is elvállaltuk! Mármint azt, hogy régi emlékek, leírások alapján újra betelepítjük a növényi foghíjakat, rendezzük a parkokat, az ott élők a házaik körül virágos kiskerteket gondoznak. Szeretnénk még élhetőbbé tenni a lakókörnyezetet, ezért ültettünk tavaly fákat a Főkapunál, ezért tesszük rendbe idén a játszóteret. Csatlakoztunk a „TeSzedd” országos mozgalomhoz, és az egyre több helyen népszerű „Fogadj örökbe egy közterületet!” felhívásához, de ugyanígy védjük az ipari műemlékeinket is.

Honnan van a működésükhöz pénz?

Vannak saját forrásaink, pályázunk, és munkánkat támogatja az önkormányzat is. Itt kell megemlítenem dr. Iváncsics János nevét, aki itteni önkormányzati képviselőként sokat segít céljaink megvalósításában. Tudjunk, hogy ezek a pénzek is mind kevesek az igazi áttöréshez. Tervbe vettük, hogy a szakemberekkel közösen szervezünk egy olyan Ipartelepről szóló építészkonferenciát, amelynek keretében be tudjuk mutatni szűkebb hazánkat. Ezzel is szeretnénk, ha még több figyelem irányulna ránk, és talán egy szponzor is lehetőséget látna itt egy megtérülő befektetésre.

És mesél, mesél lelkesen, alig tudok egy-egy szót leírni emlékeztetőül a füzetembe, mert újabb és újabb ipartelepi történetek jutnak az eszébe. Elcsodálkozom. Talán túl hangosan is, hogy mit foglalkozik vele, nem is ott lakik. „Elköltöztem, igaz, de a szívem ott maradt!” – válaszol pillantását rám emelve a Fekete István iskola 5 éve nyugdíjba ment igazgatónője, a ma is fiatalos, kétgyermekes, ötödik unokáját váró nagymama.

V.F.

2016/2