Ma 2018. január 17. szerda, Antal, Antónia napja van. Holnap Piroska napja lesz.
Mosonmagyaróvár Retro: Családi örökség Lautner bácsi receptje

Mosonmagyaróvár Retro: Családi örökség Lautner bácsi receptje

„Mosonmagyaróvár Retro” rovatunkban ezúttal a helyben szinte legendásnak számító és a mai napig működő Lautner Cukrászda elmúlt évtizedeit elevenítjük fel Mészárosné Lautner Marika segítségével.

Mosonmagyaróvár retro pecsét

Retro rovatunkhoz ezúttal is segítséget nyújtott Ferencz Tibor, aki páratlan fotógyűjteménnyel és egyéb visszaemlékezésekkel rendelkezik a város elmúlt évtizedeiről. Ezt folyamatosan bővítve a nagyközönség előtti is bemutatja „Mosonmagyaróvár Retro” címen a legnagyobb közösségi oldalon. Ebben a témában Ferencz Tibor az elmúlt időszakban két könyvet is megjelentetett. Tavaly írta meg Mosonmagyaróvár vendéglátásának történetét, a közelmúltban pedig „Mosonmagyaróvár régi fényképeken, képeslapokon I.” címmel jelent meg új kötete, ami korlátozott számban még kapható.

Lautner002

A Lautnerék először 1943-ben nyitottak cukrászdát Mosonmagyaróváron a Városház utcában. Tíz évvel később, az államosításkor aztán az üzletet teljes berendezéssel együtt elvették és engedélyét bevonták. A Szent László téren a helyiek nagy örömére 1965-ben nyitották meg új üzletüket egy bérelt helyiségben. A jeget talicskával hordták a malomból. Az üzletbe belépve balra egy kis asztal volt két székkel, jobbra két asztal három-három székkel, a sarokban cserépkályha és szemben a pult. Sok mosonmagyaróváriban ma is él a Lautner Cukrászda jellegzetes illata. Ez a hely a főzött fagylaltok fellegvára volt. Aki egyszer megkóstolta, soha nem felejtette a vanília, csokoládé, karamell, málna, citrom, eper csodálatos ízét. Az 1980-as évek elején két gombóc fagyi egy gombóc tejszínnel pohárban 5 forintba került. Minden vasárnap 11 órától lehetett krémest vásárolni, de a többi sütemény, az isler, malomkerék, dobos torta, vajkrémes linzer, gesztenyecsúcs is nagyon közkedvelt volt. Télen a fagyi helyett a süteményeken kívül a gesztenyepüré tejszínhabbal volt a sláger. Lautner bácsi marcipánkészítő gépével különböző figurákat gyártott, melyeket szintén árusítottak.

Lautner Károly 1978. januárjában meghalt, a cukrászdát felesége Manci néni lányukkal vitte tovább. Manci néni 1985. tavaszán nyugdíjba vonulása előtt megkérdezte unokáját, Marikát, aki már 13 éves kora óta nyaranta mindig besegített, hogy volna-e kedve átvenni a cukrászdát. Marika igent mondott és május 1-től már ő vitte működtette az üzletet.

Lautner001

„Hetedikes korom óta az összes nyarat a cukrászdában töltöttem. Még az iskolai évzárókra is édesanyám ment el a bizonyítványomért, mert már akkor az üzletben dolgoztam.” – emlékszik vissza Lautner Marika. Mint mondja: minden reggel négy órakor már a pajtás szekéren húzta a két kanna friss tejet a cukrászdába, amiből aztán az aznapi fagylalt adag készült. Nagyapja saját, féltve őrzött receptje alapján készült a fagyasztott édesség, amihez maguk szerezték be az alapanyagokat is. Marika azt mondja: délelőtt 11-kor nyitottak, ám gyakorta délután kettőre már elfogyott a reggel készített fagylalt adag. „Abban az időben a vendégek meg sem kérdezték milyen fagyi van. Olyat ettek, ami éppen volt, ám ebből három-négy gombócot is kértek a tölcsérbe. Sokszor a sor a Szent László térről egészen a Magyar utcáig ért. Ki kellett kiabálni a sor végén állóknak, hogy ne várjanak, mert nekik már nem jut.” – emlékszik vissza ezekre az évekre Lautner Marika.

Az unoka 1985-ben vette át az üzletet. A Szent László téri bérelt helyiséget kénytelenek voltak feladni, mivel a felette lévő irodában dolgozó „főbérlőt” zavarta az állandó gyerekzsivaj. Végül kompromisszumos megoldásként a Magyar utcára költözött át a Lautner Cukrászda.

DSC_8132

Az új helyen is a régi családi recept alapján készültek és készülnek ma is a sütemények és a fagylalt. Marika részben új választékot alakított ki, ám továbbra is a nagypapa receptjei alapján dolgozik. A mai napig szerepel a kínálatban a házi krémes, a malomkerék, a vajkrémes linzer, valamint ősszel a saját maguk által hagyományos adalékmentes anyagokból és technológiával készített gesztenyemassza.

DSC_8146 DSC_8143

A forgalom a költözés után sem csökkent. Vasárnap délelőttönként például öt-hat tepsi krémest kellett készíteni, amire már előre feliratkoztak. A mise után tízesével vitték a süteményt. Lautner Marika ma már úgy véli: jó döntés volt, hogy a Magyar utcára költözött az üzlet, hiszen időközben sétálóutcává vált. Ma már azonban nem akkora a forgalom, mint évtizedekkel ezelőtt. Ráadásul már nem négy, hanem inkább csak két gombóc fagyit kérnek átlagosan. A recept viszont sem változott, viszont kénytelenek voltak haladni a korral és a hagyományos ízek mellett az új divat irányzatoknak megfelelően bővíteni a palettát. Így született például a „hupikék törpikék” fagyi is, amiről Lautner Marika elárulta: csupán a hagyományos vaníliát színezték be kék ételfestékkel.

Generációk nőttek fel a Lautner fagylalton, süteményeken és ma is betérnek a cukrászdába gyermekikkel, unokáikkal. Lautner Marika azt mondja: bár tavaly nyugdíjba vonult, még most is gyakorta bejár a boltba, hiszen számára ez hivatás. Bár a forgalom már meg sem közelíti a régit, ám amíg bírja, tovább viszi a családi cukrászdát.

Képgaléria

Mosonmagyaróvár retro pecsétLautner002Lautner001DSC_8146DSC_8143DSC_8132