A református templomot a második világháború előtt Moson és Magyaróvár között tervezték felépíteni. A presbitereknek Szeghalmy Bálint erdélyi stílusú templomterve tetszett meg, s 1938-ban a templom és a lelkészlakás felépítésével Sárváry József győri kőművest, az asztalosmunkákkal Dózsa László magyaróvári asztalosmestert bízták meg. 1940. július 14-én szentelték fel a templomot a polgármester, a főszolgabíró és felekezetek képviselőinek jelenlétében. 2015. július 4-én emlékezetek meg ünnepélyes istentisztelet keretében a jeles évfordulóról, s ebből az alkalomból történeti kiállítás is nyílt a gyülekezeti teremben.
Csáfordy Júlianna lelkésznővel a jeles évforduló alkalmával beszélgettünk.
– Fatornyúnak is szokták nevezni a templomot.
Ez tévedés, a fa csak díszítés. A torony is téglával fölrakott, és külső díszítés a fa. A templomtest sem fából van, a támpillérek balatonalmádi terméskőből vannak. A belseje fával van díszítve, s a mennyezete lambériás.
A templom történetéhez hadd tegyem hozzá, hogy a szeghalmy templomokhoz hasonlóan még egy félköríves szentély épült volna a templom és a parókia közé, de ez már akkor is későbbi toldásként szerepelt a tervben. Ezt mind a mai napig nem épült meg, s abban a formában nem is fog megépülni, hiszen az idő túlhaladta az akkori megoldási lehetőséget.
Nagyobb átalakítás nem történt az elmúlt 75 évben. 2000-ben életveszélyes lett a torony, kénytelenek voltunk lebontani, és millenniumi alapból a parlamenti képviselő közreműködésével megkaptuk azt a támogatást, hogy a következő évben föl is tudtuk építeni. Eredetileg két harangnak csináltak helyet a toronyban. Már az is nagy dolog volt, hogy fölépült a templom. Nem is volt harang egészen 1948-ig. Ebben az évben készült el az első az Ipari Minisztérium segítségével. Hiába volt két harangnak hely, örültek akkor, hogy egy 187 kilós elkészült. A múlt rendszerben gondolni sem mertek arra, hogy harangot öntessenek. Most, közeledve a 75. évfordulóhoz, miután megcsináltattuk Kálvin 500. születésnapjára az emléktáblát született meg a döntés, hogy a következő cél a második harang elkészíttetése. S ez szép megpecsételése a 75. évfordulónak. S most már két harang lakik a toronyban.
– Magáról a gyülekezetről is hallhatnánk valamit?
A mosonmagyaróvári református gyülekezet a Szigetköz mind a két nyugati felét jelenti, nem csak Mosonmagyaróvárt. Ásványrárótól kezdve 19 szórványfalva van Mosonmagyaróvárnak. Ezen a területen név és cím szerint 900 főt tartunk nyilván. Ebből háromszázan anyagi áldozatvállalásra is hajlandóak. Mosonmagyaróváron 60-80 fő vesz részt általában a vasárnapi istentiszteleten.
– Lelkileg milyen állapotban van a gyülekezet?
A templomba járók „jó állapotban”. Mindig ki is szoktam hangsúlyozni, hogy a mosonmagyaróvári gyülekezet betelepülőkből áll. Ide a reformátusok mind valamilyen apropóból kerültek. Gondoljunk csak a rónafői, a mosonújhelyi telepítésekre. Aztán a világháború után a Felvidékről telepítettek ide reformátusokat. Azok, akik ideköltöznek vagy megjelennek, vagy eltűnnek. Akik jelentkeznek, azoknak igényük van a szolgálatra. Aki hozzánk jár, az lelki igényből teszi.
A beköltözők közül a jéghegy csúcsa az, aki megjelenik. Erdélyből, a határon túlról, Keletről beköltözők nem lelki éhségből jönnek ide, hanem anyagi megfontolásból, munkavállalás céljából.
Mindig kiderül, hogy ők otthon miért jártak templomba. Valóban lelki igényből-e? Vagy csak azért, mert az a közösség elvárta tőlük.
Azt mondom, hogy nagyon sokszor Istenüket is otthon hagyják sokan. Hitüket is. Akik meg jönnek, azok azért jönnek, mert van lelki igényük.
– Úgy gondolom, 1989 után megnőtt az igény a lelki dolgok iránt.
Ez tévedés. Ma rosszabb a helyzet, mint a fordulat előtt volt. Ez döbbenetes dolog. Kétségtelen, hogy voltak olyanok, akik felbukkantak, megjelentek a templomban. Nyilván úgy gondolták, hogy az új kurzusban ide kell járni. Nagyon hamar rájöttek arra, hogy ez nem így van. Én azt szoktam mondani, hogy a templomajtó nem csak befelé van nyitva, hanem kifelé is. Az ember nem csinál mást, mint hirdeti az igét, mert ez a feladat. Vagy van az embernek igénye erre, és itt marad, és jön hétről hétre, vagy nincsen, és nem jön többet.
A múlt rendszerben valamilyen szinten sokkal nyugodtabb volt az élet. Ma kizsákmányolás van. Engedjük magunkat azért a néhány forintért kizsákmányolni, és eladjuk Ausztriába rabszolgának. Ez a modern rabszolgaság. Az emberek azt hiszik, hogy a több pénzzel boldogabbak lesznek.
– Mit tud tenni ebben a helyzetben az egyház?
Egyet tud tenni. Jelen lenni és felajánlani azt a lehetőséget, amit az élő Isten nyújt számunkra. Jelen lenni és hirdetni az igét.
Visszatérve az elmúlt rendszerhez. Akkor élni tudtak az emberek Isten nélkül, de meghalni nem. Ma nem csak élni tudnak az emberek Isten nélkül, már meghalni is.
– Mit jelentett ez az évforduló a gyülekezetnek?
Fontos, jelentős ünnepnap ez. Határkő. Sok közösség felszívódott az elmúlt időben körülöttünk. Ez az évforduló jelzi: itt még van egy gyülekezet. A templom áll. Nagyon fontos, hogy Isten megtartó szeretetét tudatosítsunk magunkban.
Böröndi Lajos
2015/12
